Csonka Pál Doktori Iskola 

BME Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

Témavezető: Dr. Rabb Péter

Építészettörténeti-szerkezeti adatok oszmán épületek azonosításához

A kutatási téma néhány soros bemutatása

 

Annak ellenére, hogy a klasszikus oszmán építészet 16. századi virágkora során meghatározó jelentőségű épületek ezrei jöttek létre, a klasszikus oszmán építészeti tervezés dokumentumaiból elenyészően kevés rajz maradt fenn napjainkra. Így az építészeti történetírás főként elszámolások, iratok, parancsok, összeírások, tehát többnyire írásos dokumentumok, illetve a napjainkig fennmaradt épületek, romok és régészeti kutatás során előkerülő szerkezeti részletek szolgáltatta adatokon alapul. Éppen ezért a jelenlegi kutatás célja:rekonstruálni a 15-16. századi oszmán tervezési, tér-és szerkezetalakítási és dokumentálási elveket. Mindez nem csupán az oszmán építészettörténet-írás számára szolgál fontos adattal, de adalékot szolgáltat a Magyarország területén található, illetve egykor állt oszmán épületek azonosítása és elvi rekonstrukciója számára.

 

A kutatóhely rövid bemutatása      

 

Kutatómunkám a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén végzem, mely tanszék története 1870-re nyúlik vissza, és közel egyidős az egyetemi szintű, szervezett építészoktatással. A Tanszéki kutatómunkát közel 20000 kötetes kézikönyvtár segíti, jelentős archív és történeti könyvállománnyal, illetve építészeti rajz és tervanyaggal. Egyúttal a kutatás alapját adó felmérési munkákat hagyományos, kézi felmérés mellett a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA) támogatásával rendelkezésre álló korszerű, digitális TLS-eszközzel végeztem.

  

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása 

 

Az oszmán-török művészet célzott kutatása és védelmének története a 19.-20. század fordulójáig nyúlik vissza, és a Magyarország területén található oszmán építészeti örökség védelme három periódusra bontható: a 20. század eleji kezdeti szakaszra, az 1960-as évek paradigmaváltásának időszakára, vagyis a kifejezetten oszmán örökségre szakosodott kutatás kezdetére, illetve napjaink tendenciáira. Az 1960-as években kezdődő időszak napjainkra is hatással van, átfogóbb nemzetközi jelleggel. Magyarország az oszmán-török történelem és építészet kutatása történetében fontos helyet foglal el, olyan iskolateremtő kutatóknak köszönhetően, mint – a teljesség igénye nélkül – Vámbéry Ármin, Németh Gyula, Fekete Lajos, vagy az oszmán építészettörténet területén Foerk Ernő, Gerő Győző. [S1]

Az oszmán-török építészet kutatásának aktualitását jelzi, hogy egy 2017. év végén megjelent kormányhatározat (1995/2017. (XII. 19.) célzottan foglalkozik a Magyarország területén lévő oszmán-török kulturális értékek megőrzése stratégiájának szükségességéről. Másrészt a 2018. évben befejeződött egy nemzetközi örökségvédelmi beruházás, melynek célja a budai Gül Baba türbéje és környéke. Az egyedülálló nemzetközi beruházás során más, magyarországi oszmán emlék védelmére és helyreállítására is mutatkozott szándék, illetve az előkészítő munkálatok megkezdődtek. Éppen ezért az épületek szerkezeti és műszaki tulajdonságainak kutatása fontos és aktuális feladat. [S2]

A fenti aktualitások mellett, vagy épp előtte fontos kiemelni a téma egyetemességét. Az épületek egy olyan határhelyzet-jelenség során jöttek létre, mind térben, mint kulturális szempontból, mely egy magyarországi épületcsoport esetében tágabb kontextusban, az egykori Oszmán Birodalom által lefedett területen, egyetemes következtetések levonására ad lehetőséget.

 

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések.

 

Az Oszmán Birodalom területén egykor épült épületekről elenyészően kevés, a Magyarország területén épült oszmán épületekről pedig egyáltalán nem maradt fenn az építésükhöz egykor használt rajzi dokumentáció. Így kutatásukhoz csupán maguk az épületek, illetve írott levéltári adatok (parancsok, beszámolók, összeírások) állnak rendelkezésre.  Azonban írott források számolnak be arról, hogy egykor készültek rajzok [1]. A kutatás egyik célja ezen, egykori rajzi dokumentumok jellegének rekonstruálása.

Az oszmán épületek egyes típusai esetében megállapítható, hogy arányrendszerük kialakításában szerkesztési szabályok játszottak szerepet. A legjellemzőbb példa a minaretek esete, hogy sok esetben centiméterre kimutatható az egyes elemek vízszintes és függőleges méretei közti összefüggés, valamint az elemek közti magassági arányban jelentkező összefüggés. Mindez az épülettípus tervezését algoritmizálhatóvá teszi, tehát az oszmán épületek tervezésében szabályszerűségek keresése releváns kérdés.

A kutatás célja: rekonstruálni a 16–17. századi oszmán tervezési, tér-és szerkezetalakítási folyamatot. Választ adni olyan kérdésekre, miszerint milyen méretrend alapján készültek az oszmán épületek? Létezik-e összefüggés a téralakítás és a szerkezetválasztás közt? Milyen kapcsolatban állnak a magyarországi épületek a birodalom további periférikus és központi területén található épületekkel? Léteznek-e olyan elvek, melyek általánosnak tekinthetők a kor oszmán építészeti és szerkezetalakítási gyakorlatában? Magyarország területén számos, kutatás alatt álló, és továbbra is azonosításra váró egykori oszmán épület és épületrész található. A kutatás további célja olyan építészeti szabályszerűségek keresése, mely adalékul szolgálhat ezen épületek azonosításához, illetve az előkerülő építészeti töredékekből az épület elvi rekonstrukciójának elkészítéséhez.

 

Módszerek

 

A kutatás ma is álló, oszmán memoriális épületek kézi és digitális, TLS-szkennerrel végzett felmérési munkáit, a Topkapi Palota Múzeum Archívumában őrzött 15. századi rajzot és oszmán leírást, valamint a Török Köztársaság Oszmán Archívumában található parancsokat, írásbeli forrásokat vizsgálja és állítja közös narratívába. Ezen forrásokat felhasználva állít fel egy, a levéltári forrásokat és az épületeket elsődleges forrásként használó felmérések felhasználásával módszertant – mely az épületeken mért méretek, szerkezeti tulajdonságok, a levéltári forrásokban kutatható 15–16. századi dokumentálási mód, valamint történeti mértékegység és építészeti elvek közt összefüggést veszi alapul. A módszertan pedig építészeti információként szolgálhat eddig feltáratlan, és a jövőben felszínre kerülő türbék maradványainak azonosításához.

A kutatás során a hódoltság területén napjainkban is álló türbékről TLS-szkennerrel és kézi méréssel alakhelyes felmérési rajzok készültek. A kutatás emellett – elsősorban építészeti és tervezéselméleti tárgyú – magyarországi és az Oszmán Birodalom egyéb területei vonatkozásában vizsgálható törökországi, magyar és oszmán nyelvű levéltári forrásokon (Esztergomi Balassa Bálint Múzeum Adattára, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Rajz- és Tervtára, Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Tervtára, Magyar Művészeti Akadémia Magyar Építészeti Múzeum Műemléki Dokumentációs Központ Tervtára, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Török Köztársaság Miniszterelnökség Oszmán Archívuma [T.C. Başbakanlık Osmanlı Arşivi], Topkapi Palota Múzeum Archívuma [Topkapı Sarayı Müzesi Arşivi] valamint török, magyar és angol nyelvű szakirodalmon alapul.

A két legfontosabb elsődleges, történeti forrás egyike, az 1606 és kb. 1623 között Oszmán Birodalom főépítészeként tevékenykedett Mehmet aga életrajza, melynek keletkezési éve iszlám időszámítás szerint 1023, mely Kr.u. 1614–15 közé tehető. Az írás több fejezetből áll: első fejezetet Mehmet aga életéről, a második fejezet műveinek listájáról szól, míg a harmadik fejezet mértékegységekről és építészeti geometriáról, a negyedik pedig építőanyagokról és építészeti fogalmakról szól, perzsa, arab és török nyelven, így a 16–17. századi építésmód fontos forrása. [2] A másik pedig egy, a Topkapi Palota Múzeum levéltárában őrzött, ritka, 15. századi tervrajz, mely Abdál Ata, Emír Szejjid, Redzseb és Burhán (Bermekán) Dede számára készült türbe három változatát ábrázolja. A tervrajz forrása: [3], publikálva: [4]; [5]; [6].

 

Eddigi eredmények

 

Megállapítható, hogy egyfelől a Magyarország területén napjainkban is álló oszmán türbék jellemző méretei közt is arányosságbeli összefüggés tapasztalható. Másfelől mind belső terük vízszintes méretei, mind belső terük függőleges méretei, mind pedig szerkezeti méreteik kifejezhetők a 16. század során az építészetben használatos mértékegység (bennāʾ arşunı /mimarî arşın) egész számú többszöröseként.

Az arsun (könyök) a klasszikus oszmán építészet jellemző mértékegysége, melynek a 16–17 századra két fajtája alakult ki: az építészeti, illetve az általános, utóbbit általában textilmérés során használták. 1 építészet területén használt arsun (arşun, arşın, arabul zirá, magyarul könyök) 0,758 méternek felel meg. Az arsun építészeti használatáról, illetve a 16–17. századi, az oszmán építészeti tervezésben a mértékegység alapul vételéről számol be a fent említett, 1606–1623 közt a birodalmi főépítészi pozíciót viselő Mehmed aga életéről szóló írás, vagyis tezkere. [2] Az építészeti arsun osztása hagyományosan 24-gyel történt. 1 arsun (zirá) = 24 parmak, vagy barmak (ujj – hüvelyk) = 12 x 24 hat, (vonal, vonás) = 288 x 2 nokta (pont) = 0,75774 méter.

A ma is álló épületeken TLS-szkennerrel végzett felméréssel igazolható, hogy a hódoltsági türbék esetében a 15–16. századi oszmán építészeti gyakorlatban használt mértékegység rendszere határozta meg a pontos szerkezeti és téri méreteket. A napjainkban Magyarország területén álló nyolcszög alaprajzú türbék belső terének vízszintes síkban mért méretei megegyeznek: 8x8 arsun méretűek. (1. és 2. ábra) Az épületek belső téri méreteit összehasonlítva megállapítható méretbeli azonosság. A falszerkezet vastagsága vagy 1 arsun, vagy pedig 1 ¼ arsun méretű, tehát az arsun arányosan növelt értéke. Utóbbi eset akkor fordul elő, amikor a falszerkezet anyaga nem mész kváder, hanem vegyes falazású és/vagy az épület magassága növelt, vagyis a magassági és szélességi érték nem 1:1 arányú. Következésképp a falvastagságban jelentkező méretnövekedés összefügg az épült magasságával, illetve a választott szerkezeti anyaggal az arsun-mértékegység által meghatározott léptékben.

A fenti összefüggés lehetőséget ad az épületekről egykor készült rajzi dokumentáció tulajdonságainak rekonstruálásához, melyhez egy ritka, 16. századi oszmán tervrajz szolgál analógiaként. Az esetre, mikor az épület egészének tervezése négyzetes modulhálóra történik, példaként a Topkapi Múzeum archívumában őrzött, 16. század első feléből származó tervrajz említhető. A rajz Abdál Ata, Emír Szejjid, Redzseb és Burhán (Bermekán) Dede számára készült türbe három változatát ábrázolja. A tervrajz forrása: [3], publikálva: [4]; [5]; [6]. (3. ábra) Az alaprajz feltehetően egy döntés-előkészítés céljából készített, a kivitelezés során is használt tervrajz lehetett (kárnáme), mely a Çorum településén található bektasi türbe tervezési menetét, vagyis három lehetséges változatát ábrázolja, mindegyik egy 10 x 10 modulból álló hálóra szerkesztve.

A mértékegység, illetve rajzi dokumentáció magyarországi vonatkozását támasztja alá két, történeti oszmán forrás. A 16. század során budai tartományi építész (Budun mimári) tevékenységéről árulkodik az 1572. évben keletkezett irat, mely tervezetet tartalmaz a Nagyboldogasszony templom dzsámivá alakításáról. [7] [8] A tartományi építész – a kádi írásos közvetítésével – konzultált a birodalmi főépítésszel. Egyúttal vázlatterv (reszm) írásos nyomát tartalmazza a budai beglerbégnek címzett parancs arra vonatkozóan, hogy reszm készüljön Szigetvár váráról, melyet jóváhagyásra el kell küldenie a szultáni tanács részére. [1] A fenti írásban és a tervben alkalmazott történeti oszmán mértékegység szerepel a 16. század során kelt „Budán, a néhai Musztafa Pasa kegyes alapítványának alapító okirata” (Budin’de merhum Mustafa Paşa’nın Vakıfnâmesi) által közölt mértékek közt. [9] Mindez bizonyítja, hogy Magyarország területén is készült építészeti tervrajz és a birodalmi központban használt építészeti elvek érvényesültek.

Következésképp, a hódoltság időszakában épült, napjainkban is álló türbéket a 15-16. század során a klasszikus oszmán építészet korából fennmaradt tervrajzhoz hasonló módon tervezték, és írásbeli, vagy rajzi formában rögzítették. [S3]

Az épületek méreteit és a 16. századi tervezési, dokumentálási módot, valamint mértékegységet összefoglaló módszertana aktuálisan Szulejmán szultán szigetvári emlék- (makám) türbéje esetében próbára tehető. Az elmúlt években a türbe és épületegyüttese (dzsámi, tekke és palánkvár) pontos helye nemzetközi és interdiszciplináris kutatócsoport által azonosításra, [10] egyúttal alapfalai régészeti ásatás eredményeként felszínre kerültek. [11] Szulejmán szultán émléktürbéje, mely az uralkodó halált követően a szultáni sátor alá temetett belső szervei fölé épült, négyzet alaprajzú, kupolával fedett építmény volt, háromosztatú előtérrel. Alapfalai tégla és kő vegyes falazásúak, fagerenda kiegyenlítő sorokkal. A türbéről készült felmérési rajz alapján rajzolt alapfalkontúrra szintén ráilleszthető az arsun egységű modulháló, így a türbe jellemző szerkezeti és téri méretei kifejezhetők a mértékegység többszöröseként. (4. ábra)

 

 

 Várható impakt, további kutatás

 

A fenti módszertan - mely az épületek méretei, a 15–16. századi dokumentálási mód, valamint mértékegység közt összefüggést mutat - építészeti információként szolgálhat eddig feltáratlan, és a jövőben felszínre kerülő türbék maradványainak azonosításához. Amennyiben a fenti méretbeli szabályosság kimutatható az előkerülő falszakaszokon, segíthet az oszmán eredet megállapításához. A méretet tekintő összefüggések adalékul szolgálhatnak az épületek elvi rekonstrukcióinak készítéséhez.

A mértékegység és tervezési szabályosság a fentiekben csupán egy meghatározott funkciójú épületcsoport, a mauzóleumok, vagyis türbék esetében került megvizsgálásra. Így a jövőben további épülettípus (például fürdők, vagyis ilidzsák, kaplidzsák és hamamok, imahelyek, vagyis mecsetek és dzsámik esetében is folytathatók.

A kutatás eddig Magyarország területére, valamint Magyarország déli szomszédságára, a Szerémség, illetve Belgrád esetére vonatkozott. [S4] Így a jövőben folytatódhat az Oszmán Birodalom egyéb, centrum, illetve periférikus helyzetben lévő területei esetében.

 

Saját publikációk, hivatkozások, linkgyűjtemény

Kapcsolódó saját publikációk listája:

 

S1. KOVÁCS, M. G.–RABB, P. (2018) The Evaluation of the Ottoman Memorial Architecture in Hungary. in. Mustafa Hatipler (ed.) International Ottoman Traces Symposium, Proceedings, (November 01-02, 2018  Edirne / Turkey) Trakya University, Edirne. (ISBN: 978-975-374-337-6) 241-252.

 

S2. KOVÁCS, M. G.–RABB, P. (2020) The Preservation of Ottoman Monuments in Hungary –Historical Overview and Present Works. International Journal of Islamic Architecture (9.) 1. – megjelenés alatt

 

S3. KOVÁCS, M. G.–RABB, P. (2019) The Dimensions of Türbes in Ottoman Hungary. Contributions to the Methods of Ottoman Construction Practices in the Sixteenth Century – megjelenés alatt

 

S4. KOVÁCS, M. G.–RABB, P. (2016) Belgrád oszmán építészete - a Balkánon jellemző analógiák elterjedésének kortárs kutatásai tükrében [The Ottoman Architecture of Belgrade. According to the Contemporary Researches of the Typical Analogues of the Balkans], Architectura Hungariae 15 (1) 81-91.

 

Hivatkozások listája:

 

1. BOA, MD. 23, p. 30, #58, (25. Ca. 981) Török Köztársaság Miniszterelnöksége Oszmán Archívuma, Isztambul [T.C. Başbakanlık Osmanlı Arşivi]: Buda beglerbégének címzett parancs arra vonatkozóan, hogy rajz (resm) készüljön Szigetvár váráról, melyet jóváhagyásra el kell küldenie a szultáni tanács részére. Mühimme Defterleri, No: 23, 58-as parancs. Kelt: 981. év Cemâziyelevvel hónap 25.

 

2. TKSM YY. 339. fol. 1r–87v. Topkapi Palota Múzeum Archívuma, Isztambul [Topkapı Sarayı Müzesi Arşivi]: Risāle-i Miʿmāriyye (Kiadta: CRANE, H. (1987) Risāle-i Miʿmāriyye. An Early-Seventeenth-Century Ottoman Treatise on Architecture. Facsimile with Translation and Notes by Howard Crane. in: Studies in Islamic Art and Architecture, Supplements to Muqarnas. Vol I. Brill, Leiden.)

 

3. TKSM E.9495/11. Topkapi Palota Múzeum Archívuma, Isztambul [Topkapı Sarayı Müzesi Arşivi]: Abdál Ata, Emír Szejjid, Redzseb és Burhán (Bermekán) Dede számára, Çorum településére készült türbe három változatának rajza, 16. század

 

4. ÜNSAL, B. (1963) Topkapı Sarayı Arşivinde Bulunan Mimari Planlar Üzerine [A Topkapi Palota archívumában található építészeti tervrajzokról]. Türk Sanat Tarihi Araştırma ve İncelemeleri [Török művészettörténeti kutatások és tanulmányozások], 1, 189–190.

 

5. ORGUN, M. Z. (1938) Hassa Mimarları [Uralkodói építészek], Arkitekt, 12., 336.

 

6. NECİPOĞLU, G. (2005) The Age of Sinan. Architectural Culture in the Ottoman Empire. Reaktion Books, London. 169–171.

 

7. NECİPOĞLU, G. (2005) The Age of Sinan. Architectural Culture in the Ottoman Empire. Reaktion Books, London. 160.

 

8. BOA, KK. 67, (5. M. 980) Török Köztársaság Miniszterelnöksége Oszmán Archívuma, Isztambul [T.C. Başbakanlık Osmanlı Arşivi]: Kamil Kepeci (Divan-ı Hümayun Divan Kalemi) KK.d Genel no: 7537, özel no: 116. Kelt: 980. Muharrem hónap 5.

 

9. TS.MA.d, 7000, p. 10., 2. sor; Topkapi Palota Múzeum Archívuma, Isztambul [Topkapı Sarayı Müzesi Arşivi]: „Budán, a néhai Musztafa Pasa kegyes alapítványának alapító okirata” (Budin’de merhum Mustafa Paşa’nın Vakıfnâmesi), közli: SCHMIDT, A.- SZ. SIMON, É.– YILDIZTAŞ M. szerk. (2016) Török-magyar kapcsolatok az Oszmán Birodalomtól napjainkig a levéltári dokumentumok tükrében. – Arşiv belgelerine göre Osmanlı’dan günümüze Türk-Macar ilişkileri. Başbakanlık Devlet Arşivleri Genel Müdürlüğü, İstanbul. 133.

 

10. PAP, N., FODOR, P. (2017) Szulejmán Szultán Szigetváron. A szigetvári kutatások 2013-2016 között. Magyar Tudományos Akadémia- Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

 

11. HANCZ, E. (2017) Nagy Szulejmán Szultán szigetvári türbe-palánkjának régészeti feltárása (2015-2016). In: Pap, N.–Fodor, P. (szerk.) Szulejmán Szultán Szigetváron. A szigetvári kutatások 2013-2016 között. Magyar Tudományos Akadémia – Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 131-162.