|
Doktorjelölti ösztöndíjasok - 2012 |
|
A vizuális illúziók árulkodnak a humán látórendszer információfeldolgozásának belső folyamatairól. Vizuális rendszerünknek egyetlen kapcsolata a fizikai külvilággal a retinákra eső fényeloszlás, ebből mégis háromdimenziós, színes modellt épít fel, amely lehetővé teszi a vizuális térben való tájékozódást, cselekvést. Eközben mégis mintegy hibákat vét látórendszerünk: percepciónk gyakran eltér a fizikai fényeloszlástól. Munkám során ezeknek a hibázásoknak, a vizuális illúzióknak szisztematikus vizsgálatával próbálom feltárni a látórendszeri alapműködések fontosabb tulajdonságait. Ezen hibázások törvényszerűségeiből ugyanis következtethetünk az észlelés működési módjára. Ezáltal a fiziológiai kísérletek alternatívájaként, pszichofizikailag mérhető jelenségek szabályszerűségeinek feltárásával és modellezésével nyerhetünk betekintést a látórendszer működésébe. Kutatásom során a világosság- és színészlelést vizsgáló pszichofizikai kísérleti eredményeimet egy látórendszerben végbemenő, neurális aktivitásterjedést szimuláló modell keretében értelmezem (Geier, 2009). A látórendszer dinamikájáról árulkodó jelenségekkel kapcsolatos eredményeket és a sztereólátás megértéséhez közelebb vivő binokuláris rivalizáció jelenségét pedig neurális adaptáción alapuló modellekkel (pl. Pastukhov és Braun, 2011) próbálom megragadni.