Informatikai Tudományok Doktori Iskola

 

Témavezető: Dr. Kóczy T. László

BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Távközlési és Médiainformatikai Tanszék (TMIT)

Az evolúciós algoritmusok alkalmazási módszereinek korszerű megközelítései

A kutatási téma néhány soros bemutatása

·         Az úgynevezett ,,lágy számítási” módszerek a XX. század második felében jöttek létre. Hatékonyságban felülmúlják a korábbi eljárásokat nagybonyolultságú, de ugyanakkor szuboptimális megoldásokat elfogadó problématerületeken. Ennek oka az, hogy ezek a technikák viszonylag alacsony idő- és tárkomplexitással oldják meg a problémákat, illetve alkalmazhatók olyan esetekben is, amikor a probléma analitikus leírása nem, vagy csak részben ismert, illetve amikor a területről szerezhető tudás bizonytalan. Ezeknek az előnyös tulajdonságoknak az árát a megoldás pontatlanságában, szuboptimalitásában kell megfizetni. Alkalmazhatóságuk így olyan problémákra korlátozódik, melyekben a hatékonyság, a gyorsaság fontos szempont, ellenben elfogadható némi pontosságbeli hiányosság. A lágy számítási módszerek három fő nagy ágát az evolúciós számítási technikák, a fuzzy rendszerek, illetve a neurális hálózatok jelentik.               

Kutatásaim során a különböző evolúciós, valamint a klasszikus optimalizáló, illetve fuzzy modellező technikákkal kombinált evolúciós hibrid algoritmusok különféle problémákra történő alkalmazási módszereinek fejlesztésére fektettem a hangsúlyt. Vizsgálataim folyamán többek között új egyedreprezentációs technikákra és ezekhez igazodó új evolúciós operátorokra, új hibridizációs megközelítésekre, új keresési tér szűkítési eljárásokra, és a különböző karakterisztikájú algoritmusok között váltó új adaptív módszerekre tettem javaslatot. Az érintett optimalizáló technikákat konvergencia-tulajdonságok és komplexitási kérdések szempontjából széles körben ismert referenciaproblémákon számos kísérleti összehasonlításnak és kiértékelésnek vetettem alá.