|
Doktorjelölti ösztöndíjasok - 2010 |
|
Az1970-es években még elgondolható volt – félig rejtett módon – a fogyasztói és médiakorral való szembehelyezkedés az építészet autonómiájára való törekvés vagy a diszciplína tagadásának formájában (koncepciószinten), ám az ezredfordulón ez a kvázi ellenálló-pozíció már tarthatatlan. A kutatás a még a kettősségekkel foglalkozó dekonstruktív építészet (az utolsó koncept építészet) és a topografikus (gyenge, hálózatos, hibridszerű, stb.) gondolkodás közötti változást, ennek szellemi hátterét és mozgatórugóit, valamint ez utóbbiaknak a mindennapi gyakorlattal, a tervezés-módszertannal való kapcsolatát vizsgálja. A cél annak kimutatása, hogy a globalizáció, a „minden kép” és a digitális „elanyagtalanodás” korában is fenntarthatóak olyan elméletalapú törekvések, melyek segítségével egyszerre maradhat hű az építészet önmagához (történetéhez) és adhat adekvát megközelítést saját kora felé.