|
BMe Kutatói pályázat |
|
A kognitív tudomány a BME doktori képzésében
2004-ben jelent meg, a Pszichológia doktori iskola keretei közt. Ugyanebben az
évben alakult meg a Kognitív Tudományi tanszék. Az MTA-BME kutatócsoport
2007-ben jött létre. A Pléh Csaba akadémikus által létrehozott három szervezeti
egység javarészt fiatal, nemzetközileg beágyazott kutatókból áll. Mind az
oktatásban, mind a kutatásban a kognitív tudomány két fő profilját képviselik: a
kognitív idegtudományt és a pszicholingvisztikát.
A két szemmel történő sztereo- vagy mélységlátás egészséges emberi csecsemőkben 3 hónapos korban jelenik meg. Ennek hátterében az agykéreg látóterületén belül végbemenő anatómiai változások állnak, konkrétan a retinális diszparitást érzékelő binokuláris agykérgi idegsejtek kialakulása és az ún. szemdominancia-oszlopok megjelenése. Felmerül a kérdés, hogy mi történik ez alatt a három hónap alatt. Az agykéreg genetikailag előre programozott huzalozása ('Nature'), vagy pedig az idegsejtek közötti kapcsolatok ingerhatásra történő átszerveződése ('Nurture')? Erre a kérdésre koraszülöttek vizsgálatával keressük a választ, akiknek a látórendszere cca. két hónappal több ingerlésnek van kitéve, mint az időre született babáké. Vajon a valódi vagy a várt születési időpontjuk után három hónappal jelenik-e meg náluk a sztereolátás? A választ olyan agykérgi jelek mérésével (EEG) keressük, melyeket a már kialakult sztereolátással rendelkező agy ad a két szemen át érkező, váltakozóan korrelált és dekorrelált dinamikus zajingerekre. Az EEG-ben megjelenő binokuláris válasz alapján egyértelműen azt állapítottuk meg, hogy a koraszülött csecsemők a 2 hónap extra ingerlést teljes mértékig kihasználják, és születésük után 3 hónappal már náluk is mérhető a szeterolátás meglétére utaló agykérgi hullám ('Nurture'). Ez azt jelenti, hogy az emberi agykéreg jóval plasztikusabb és ingerbefolyásoltabb, mint azt korábban gondoltuk! Ezt a munkát Dr. Jandó Gáborral (Pécsi Egyetem) együttműködésben végezzük, s az eredmények a Science c. folyóiratnál jelenleg elbírálás alatt állnak. Következő lépésként, a közeli infravörös spektroszkópia (NIRS) alkalmazásával azt szeretnénk megvizsgálni, hogy ez a fokozott rugalmasság a tanulás mechanizmusainak humán-specifikus jellegzetességeiből, vagy pedig a kéreg makrostrukturális eltéréseiből fakad. A NIRS berendezés beszerzéséhez támogatót keresünk.
Témavezető: Kovács Ilona.Az emberi készségtanulás és az alvás összefüggéseit az MTA-BME Kognitív Tudományi Kutatócsoportja OTKA- és NIMH-támogatással végzi. A csoport vezetőjének korábbi munkájára építve, a kutatócsoport genetikusan meghatározott fejlődési zavarokkal élők és tipikusan fejlődő emberek esetén vizsgálja az érzékeléssel kapcsolatos és mozgásos készségtanulási folyamatokat. Mint azt korábban kimutatták, az érzékelés finomságát, csakúgy mint a mozgás finomkoordinációját meghatározó agykérgi mechanizmusok ember esetén meglehetősen lassan, évtizedek alatt válnak éretté. Ezen hosszú időszak alatt az emberi agykéreg nagyon fogékony egyrészt a külvilági ingerek, másrészt a genetikai vagy környezeti eredetű károsító tényezők iránt. Mind a fejlődés szolgálatában álló, mind az annak ellenében ható tényezők felderítése nagyon fontos, hiszen ezek segíthetnek az egészséges fejlődés előmozdításában (a nevelésben és iskolai tanításban), illetve a már károsodott fejlődési irányok korrekciójában (a gyógyításban). A fejlődési rendellenességgel, s ennek következtében mentális retardációval élők súlyos terhet rónak a társadalomra, mivel nem képesek önálló életvitelre, és biztosítani kell hosszútávú gondozásukat, valamint a családok folyamatos támogatását. A kutatás két oldalról könnyít ezen a problémán: (1) korai diagnózist és ezáltal korai fejlesztési lehetőségeket biztosít, (2) a már kialakult súlyos problémákat is kezelni tudja az epigenetikus tényezők (például alvásmintázat) viselkedéses vagy gyógyszeres javításával. Ezáltal a sérültek életminősége javul, és az önálló életvezetés lehetősége is felmerülhet. A mai, alvásmegvonással küzdő társadalomban természetesen a tipikusan fejlődő populációra nézve is levonhatók konklúziók.
Eddigi munkánkban az elsődleges
látókéreg (az illusztráción bemutatott zajba ágyazott kontúr
detekciója révén vizsgálva) és az elsődleges motoros kéreg
plaszticitásának fejlődési-tanulási profiljait állítottuk fel. Predikciókat
tettünk arra vonatkozólag, hogy a tanulási zavarok hátterében (1) agykérgi
strukturális probléma, (2) alvászavar vagy (3) mindkettő áll. A predikciók
ellenőrzésének első lépéseként a viselkedéses adatok egyeztetését végeztük el az
alvás mikromintázatának elektrofiziológiai méréseivel. Az eredmények nem
egyszerűen általános pervazív tanulási zavarokra, s ezek hátterében álló súlyos
alvászavarokra, hanem ennél sokkal árnyaltabban, egyénileg definiálható
tanulási, illetve alvási problémákra utalnak. Az alvásfüggő érési és tanulási
folyamatok feltárásán túl, már most olyan konkrét agyi mechanizmusokra tudunk
rámutatni, melyek lehetőséget nyitnak a beavatkozásra. Az eddigi eredmények a
Journal of Vision, a Developmental Science és a Journal
of Developmental Disorders című folyóiratokban állnak közlés alatt.
Következő lépésként már megkezdtük a genetikai mintagyűjtést a vizsgált
sérült-populációban, valamint az agyi képalkotó eljárások (MRI, fMRI, DTI)
bevonását a vizsgálatokba. A gén-deléció mértékéről és az agyi képalkotó
eljárásokkal feltárt anatómiai elváltozásokról szerzett ismeretek birtokában, a
korábbi viselkedéses és elektrofiziológiai módszerekkel már feltérképezett
populáció esetén, a gének és a viselkedés között eddig nem látott funkcionális
összefüggések feltárására számítunk. A genetikai és a képalkotó
vizsgálatokhoz támogatókat keresünk.
Témavezető: Kovács
Ilona.
A Pszichológia Doktori Iskola hallgatói az MTA
Pszichológiai Intézetében Winkler István témavezetésével végeznek hallási
észleléssel kapcsolatos kutatásokat. Ezek közül kiemelkedő az újszülöttek
zenei érzékenységét vizsgáló munka. A legújabb vizsgálatok fő kérdése, a
témavezető korábbi munkájára építve, hogy miként szervezi az agy
tárgyreprezentációkba a beérkező szenzoros információkat. A hallásban már maga a
tárgy fogalma sem egyértelmű. A tárolás szempontjából mind a hangforrás (a
fizikai tárgy), mind a hangmintázat (dallam, beszéd stb.) olyan egységnek tűnik, amelyik rendelkezik „tárgyra” jellemző tulajdonságokkal
(tulajdonságai vannak, elválasztható más tárgyaktól, különböző megjelenései
alapján felismerhető és az aktuálisan hiányzó információkat ugyanúgy kipótoljuk, mint
a látás esetén). Ráadásul, az egyszerre aktív hangforrások jelei
összekeveredve érkeznek a két fülbe. Az inverz probléma megoldásához és a tárgyak szétválasztásához ezért az evolúció során bevált, illetve életünk során
tanult heurisztikákat is felhasználunk. A szétválasztás folyamatát a
szakirodalomban tipikusan egy egyszerűsített ABA– hangsoron tanulmányozzák,
amelyben ‘A’ és ’B’ két különböző hangot, a ‘–‘ jel pedig egy hang hosszúságnyi
szünetet jelöl. A két hang közötti különbség mértéke és a bemutatási sebesség
függvényében ezt a hangsort hallhatjuk egyetlen koherens vagy két párhuzamosan
jelen lévő hangláncként (hangillusztráció).
Újabb kutatások kimutatták, hogy az ilyen hangsorok észlelése hosszabb (>2
perc) bemutatás esetén a paraméterektől függetlenül ingadozik a két gyakori
szerveződés között. Mivel a mindennapi életben nem észlelünk hasonló jelenséget,
kutatási programunkban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy milyen információ
szükséges az észlelés stabilizálásához. Következő lépésként azt tervezzük, hogy
a látás és a hallás területén megnyilvánuló preceptuális szerveződési
jelenségeket összevetjük, és közös modellbe foglaljuk. A hallás és a látás
integratív modelljének megvalósításához támogatókat keresünk.
Témavezető: Winkler István.
A szkizofrénia világszerte az egyik legnagyobb népegészségügyi probléma,
egyben az egyik legnagyobb anyagi ráfordítással kutatott betegség. A tanszék
munkatársai eddig az emlékezeti gátló
mechanizmusok vizsgálatával közelítettek a betegség pontosabb megértése
felé. Újabban azonban a szkizofrénia hátterében álló kiváltó folyamatok kerültek
vizsgálataik középpontjába. Mivel az alapvető kóroki folyamatok nem
tisztázottak, oki kezelés nem áll rendelkezésre. A kutatások kudarcának oka,
hogy a vizsgált jelenség-konstrukció érvényessége elégtelen. A fenotípust ma a
klinikai tüneteken alapuló kórisme jelenti, a diagnosztikai rendszerek
koncepciója azonban túlegyszerűsített. A Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai
Klinikájával együttműködésben végzett saját szisztematikus neurokognitív
vizsgálataink két klasztert azonosítottak a betegségen belül, melyek hátterében
különböző patofiziológiai folyamatokra utaló eltéréseket találtunk. A most folyó
munka eredményeként kóroki alcsoportok és az összefüggő kritikus patofiziológiai
folyamatok azonosítása, fenotípus-meghatározási módszertan kidolgozása várható,
többek között a szkizofrénia egyik meghatározó markerének, a megváltozott
szemmozgásmintázatnak a vizsgálatán keresztül. A betegség fenotípusának
tisztításával alapkutatásunk a kóroki kutatások célmeghatározásának pontosabbá
válásához, valamint speciális kezelési és rehabilitációs eljárások
kifejlesztéséhez nyújthat segítséget. A klinikai tünetek kifejlődését megelőzően
is kimutatható fejlődési markerek azonosításával pedig a veszélyeztetett
gyermekek kiszűrése is lehetővé válhat. A kóroki alcsoportok
feltáráshoz szükséges genetikai és MR vizsgálatok elvégzéséhez, valamint a
szemmozgásmintázat elemzéséhez szükséges eyetracking berendezés beszerzéséhez
támogatókat keresünk.
Témavezető: Racsmány Mihály
A specifikus nyelvi zavarral (SNYZ) élő gyerekek
elsősorban a nyelvi képességek területén küzdenek nehézségekkel, miközben nincs
halláskárosodásuk, neurológiai zavaruk, érzelmi vagy társas problémájuk, értelmi
sérülésük és átlagos környezetben nevelkednek. Bár egyes javaslatok szerint
SNYZ-ban a nyelv szelektíven sérül az egyébként érintetlen kognitív rendszerben,
számos eredmény azt mutatja, hogy gyakran nem nyelvi területeken is deficitek
figyelhetők meg, de ezeknek a természete, mértéke és általánossága még nem
tisztázott, mint ahogy az sem, hogy milyen kapcsolatban állnak a nyelvi
képességekkel. Miután magyar SNYZ-ral élő gyerekek nyelvi
képességeit részletesen feltérképeztük, csoportunk most a
szekvenciális és nem szekvenciális információ procedurális tanulásának
vizsgálatára összpontosít, és teszteli a tanulás ilyen formáinak
nyelvi képességekkel való kapcsolatát (a szókincs és a nyelvtan területén is). A procedurális
tanulás mechanizmusainak és tartományainak lehetséges disszociációit három
különböző paradigmával vizsgáljuk: Mesterséges Nyelvtan Tanulás (AGL),
Szeriális Reakcióidő Feladat (SRT) és Valószínűségi Kategóriatanulás
(PCL). Eddigi eredményeink szerint a nyelvi zavart mutató gyerekek, ellentétben
az azonos életkorú tipikus fejlődésű gyerekekkel, nem
tanulnak a valószínűségi kategorizációs képességeket vizsgáló feladatban. Ez
az eredmény rámutat, hogy a nyelvi rendszeren és a szekvenciális szerveződésen
túlmutató problémákkal is számolnunk kell. Az előzetes eredmények szerint a
(kitalált szabályok alapján álszótagokból generált mondatok hallgatására épülő)
mesterségesnyelvtan-tanulás is sérül, de a tanulás sértetlen az SRT feladatban,
amely helyek sorozatának implicit megjegyzésére épül. A további vizsgálatok
célja a nem nyelvi tanulási mechanizmusok és a nyelv kapcsolatának pontosabb
tisztázása.
Témavezető: Lukács
Ágnes
A számítógépes nyelvészet egyik legdinamikusabb kutatási területe a természetes nyelv automatikus szemantikai elemzése. Ezen belül kivételesen nehéz problémát jelent a jelentés azon aspektusainak feldolgozása, amelyek nem következnek jól meghatározható módon a szavak szótári jelentéséből és a mondatszintaxisból. Kutatási projektünk erre a problémára keres megoldást a szó szerinti, illetve tipikusan elvont metaforikus nyelvhasználat korpuszalapú elemzésén keresztül. A projekt első szakaszában azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a Kognitív Nyelvészet testesültség hipotézise által feltételezett folyamatok milyen mértékben járulhatnak hozzá a fogalmi metaforák azonosításához. Elemzéseinket 12 gyakori fogalmi metafora köré építettük, amelyeket a konkrét értelmű forrástartomány és az elvont értelmű céltartomány közötti következetes kapcsolat jellemez. Vizsgálatunk tárgya az a kérdés, hogy egy-egy természetes nyelvi mondatban a forrástartomány, illetve a céltartomány fogalomkörébe tartozó szavak együttes előfordulása milyen mértékben jelzi a metaforikus nyelvhasználatot. A kérdés megválaszolásához definiálnunk kell a forrástartományok és a céltartományok fogalomkörébe tartozó szavak listáit. Három különböző módszert vetettünk össze: a) szóasszociációkat gyűjtöttünk egy pszicholingvisztikai kísérletben, b) szinonima szótár segítségével és c) kézzel annotált korpuszból kivont fogalmi metaforát tartalmazó mondatokból kivont szavakból. Az eredmények azt mutatják, hogy a korpusz-alapú módszer vezet a legjobb teljesítményhez a metaforikus kifejezések automatikus azonosításában. Ez arra utal, hogy a metaforákat leginkább a természetes nyelv statisztikai tulajdonságai alapján definiálhatjuk. A statisztikai tulajdonságok pontos meghatározásához és a feldolgozás folyamatának felderítéséhez további pszicholingvisztikai kísérletekre és korpuszelemző modellekre van szükség. Ezek megvalósításához támogatókat keresünk.
Témavezető: Babarczy
Anna
5 kiemelt publikáció az elmúlt 5 évből:
5 régebbi kiemelt publikáció:
Résztvevők bemutatása:
Kovács Ilona, DSc |
Pléh Csaba, MTA r.
tag |
Winkler István,
DSc |
Kovács Gyula, DSc |
||||
Racsmány Mihály, habil PhD |
Lukács
Ágnes, PhD |
Babarczy Anna, PhD |
Jakab
Zoltán, PhD |