|
BMe Kutatói pályázat |
|
A széngélek építőkövei kovalens kötésű szén nanorészecskék, amelyek leggyakrabban rezorcin-formaldehid (RF) gél-alapú aerogélek karbonizálásával állíthatók elő. Különleges tulajdonságaik révén (extrém kis sűrűség, nagy fajlagos felület és porozitás, a jó elektromos vezetés és rossz hővezetés szokatlan összekapcsolódása, jó elnyelés az IR tartományban) felhasználásuk igen széles körű lehet. Porozitásuk és pórusméret-eloszlásuk hangolható, alakjuk igen változatos. Vezető alkalmazási területeik: szuperkondenzátorok elektródja (104 F/g és 77 F/cm3), adszorbens (porozitás kb. 50%), membrán (hangolható pórusméret), katalizátor(hordozó), napkollektor.
Kutatásaim olyan átmenetifém (réz illetve titán) -tartalmú széngélek előállítására irányultak, melyek membránként (réz), illetve fotokatalitikus célokra (TiO2) alkalmazhatók.
A BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi
Tanszék Felületkémiai Kutatócsoportjának kutatási területe a szorbens-szorbátum
kölcsönhatások konszolidált és lágy szorbenseken témakörben
nanopórusos rendszerek előállítása, jellemzése és módosítása;
szilárd/folyadék (S/L) határfelületen lejátszódó jelenségek tanulmányozása;
merev és rugalmas gélek szorpciós alkalmazásai ;
gáz- és folyadékadszorpciós felületminősítés.
A szerves aerogélek sokkal keményebbek szervetlen társaiknál, és kivételesen nagy hőellenállásuknak köszönhetően (hatszor nagyobb, mint az üveggyapoté) ígéretes szigetelőanyagok. Jelentőségüket nagy fajlagos felületük és kontrollálható pórusszerkezetük adja. A szol-gél előállítási módszernek köszönhetően számos megjelenési formában, kötőanyag hozzáadása nélkül előállíthatók, a mikrogömböktől a néhányszor tíz centiméteres monolitokig.
Az első szerves aerogélt rezorcinból és
formaldehidből, Na2CO3 katalizátor segítségével állították
elő [1]. A vizes közegű polikondenzációban háromdimenziós térhálós
polimer mátrix (RF hidrogél) keletkezik. A hidrogélből oldószercserét követő
szárítással és karbonizálással állítható elő a szilárd szénváz, a széngél (1.
ábra).
1. ábra: A széngélek előállításának
folyamata
A széngélek pórusszerkezete és fajlagos felülete
a szintéziskörülményeken túl (a reagensek aránya, a katalizátor típusa,
koncentráció, oldószer, hőmérséklet) a szárítás (hőkezelés, fagyasztva szárítás
vagy például széndioxidos extrakció) és a karbonizálás (időtartam, gázközeg,
hőmérséklet) során is változtatható.
Fémionok bevitelével speciális tulajdonságok
alakíthatók ki, így tovább bővülhet a széngélek lehetséges felhasználási
területe. A szol-gél eljárásnak köszönhetően a fémionokat akár már a hidrogél
előállítása során inkorporálhatjuk. A monolit formájú fémtartalmú széngélek
könnyen alkalmassá tehetők gáztranszporttal összefüggő elválasztási feladatokra,
pl. gázelegyek elválasztására. Megfelelő átmenetifémek bevitele növeli a széngélek katalitikus szelektivitását.
Doktori munkám célja RF-alapú, átmenetifém-tartalmú széngélek előállítása és jellemzése volt. Ennek során tisztázni kívántam néhány alapvető kérdést, amely a széngél tulajdonságait elismerten befolyásolja, ugyanakkor az irodalomban fellelhető információ nem kielégítő vagy ellentmondó.
Azonos módon szintetizált, de eltérő módon szárított RF gélek és a belőlük előállított széngélek szerkezeti különbségeinek tisztázása:
Bár a szárítási módszerek jelentőségét szinte minden RF aerogéllel foglalkozó cikk megemlíti, szisztematikus, összehasonlító munkával nem találkoztam az irodalomban. Legelterjedtebben a szuperkritikus CO2-os extrakciót használják a három módszer közül, de körülményeinek a szerkezetre gyakorolt hatását szintén nem vizsgálták. Az irodalomban szuperkritikus extrakcióként leírt eljárás valójában folyadék halmazállapotú CO2-dal történő extrakciót jelent, ahol a CO2 csak a végső nyomáscsökkentés előtt kerül szuperkritikus állapotba. Közismert, hogy a szuperkritikus CO2 extrakciós hatékonysága nagyobb a folyékonyénál, ezért célom volt a tényleges szuperkritikus extrakciós szárítás paramétereinek vizsgálata és e szárítási mód alkalmazása.
Réz és titán átmenetifém-tartalmú széngélek előállítása:
A réztartalmú széngél CO/CO2 gázelegy elválasztására alkalmas, a TiO2 pedig aromás szennyező molekulák lebontásához szolgálhat fotokatalizátorként.
Tanulmányozni kívántam a réz(II) és titán(IV) sók beviteli lehetőségeit és szerkezetmódosító hatását. A fémeket az előállítási folyamat három különböző lépésében vittem be a rendszerbe:
a polimerizáció során (I. fázis),
a száraz polimer aerogél impregnálásával (II. fázis),
a széngél impregnálása során (III. fázis).
Szintézis
A fémmentes RF hidrogélt Lin
[2] receptje alapján állítottam elő [3]. A gélesedés lezárt ampullákban, 85°C-on, egy hétig
tartott. A réztartalmú gélek előállítására réz-acetátot [4], a titántartalmúakhoz titán(IV)-izopropoxidot [5] használtam.
A szárítást megelőzően a hidrogélek
pórusaiban lévő vizet acetonra (fagyasztva szárítás esetén t-butanolra)
cseréltem le.
Az impregnáló oldat koncentrációjának, illetve az anionnak a
szorpcióra gyakorolt hatását független mérésekkel, mikropórusos szeneken
vizsgáltam.
Szárítás
A hidrogélek kiszárítására háromféle módszert alkalmaztam:
A mintákat nitrogén atmoszférában hőkezeltem [3], így xerogéleket kaptam.
A mintákat oldószercsere után -45°C-on liofilizáltam [3], így jutottam a kriogélekhez.
A CO2 közegből történő szárítást, melynek segítségével
aerogéleket állítottam elő, az irodalomban leírt módon [3] és ténylegesen szuperkritikus
körülmények között, folyamatosan áramló CO2-ot alkalmazva is
vizsgáltam. Ez utóbbi esetben az alkalmazott nyomást, a hőmérsékletet és
időtartamot szisztematikus vizsgálatokban határoztam meg.
Karbonizálás
A száraz polimer gélek
hőkezelése nitrogén atmoszférában, 900°C-on, 1 órán keresztül, forgó
kvarcreaktorban történt.
A minták
jellemzése
A polimerizáció folyamatát dinamikus fényszórásos (DLS) mérésekkel követtem, ALV goniometer (ALV, Langen, Germany) segítségével. A 632,8 nm hullámhosszúságú fény forrása egy HeNe lézer volt. Korrelátorként ALV 5000E multi-tau berendezést használtam. A többszörös szórás csökkentése érdekében a mintákat 1, illetve 2 mm átmérőjű röntgen kapillárisba töltöttem, a méréseket 30 – 50°C hőmérséklettartományban végeztem.
A minták felületi morfológiáját JSM-5500LV (JEOL, Japan) típusú pásztázó
elektronmikroszkóppal vizsgáltam. A töltődés elkerülése érdekében a
polimer mintákat a vizsgálat előtt aranyoztam. A gélek fémtartalmát a
mikroszkóp EDS opciójának segítségével határoztam meg, nagyvákuumban. Az
átlagos fémkoncentrációt minimum hat mérési pont átlagából
számítottam.
A kis- és nagyszögű röntgenszórásos méréseket (SAXS/WAXS) a grenoble-i European Synchrotron Radiation Facility (ESRF) BM2-es mérőhelyén végeztem, Franciaországban. A detektor egy indirekt módban működő CCD kamera volt. 1,5 mm átmérőjű üveg kapillárisokba töltött porított mintákon mértem.
A minták fajlagos felületét és porozitását nitrogéngőz-adszorpciós mérések segítségével határoztam meg. A mérések -196°C-on, számítógép-vezérelt Autosorb-1 (Quantachrome, USA) volumetrikus gázadszorpciós készülékkel történtek.
A titántartalmú minták fotokatalitikus aktivitását vizes oldatból történő
fenolbontási mérésekkel teszteltem.
Szárítás hatása a
fémmentes széngélek szerkezetére
Vizsgáltam a szárítási módszereknek
a fémmentes széngélek szerkezetére gyakorolt hatását. A 2. ábrán
bemutatott elektronmikroszkópos felvételek jól illusztrálják a minták szerkezeti
különbségeit, melyek a karbonizálás során megmaradtak, így az előállított szén
xero-, krio- és aerogélek őrzik a szárítás során kialakuló eltérő
karakterisztikát.
(a) (b) (c)
2. ábra: A szén xerogél (a), kriogél (b) és aerogél (c) elektronmikroszkópos képe, 20 000, illetve 30 000-szeres nagyításban
A xerogél minta szerkezete a legtömörebb, ezáltal legkisebb a
fajlagos felülete (110 m2/g). A leglazább struktúra és a legnagyobb
fajlagos felület (570 m2/g) a kriogélnél figyelhető meg. A folyadék-extrakcióval előállított
aerogél köztes tulajdonságokat mutat (felület: 270 m2/g). A porozitás
és a szerkezetet alkotó elemi gömbök nagysága függ az alkalmazott szárítási
technológiától.
A karbonizálással az aero- és kriogéleknél az elemi gömbméret csökken, míg a
xerogélek esetén bekövetkező aggregáció annak növekedését eredményezi. A
látszólagos felület nő, a xerogéleknél tipikusan ~900 m2/g, a
kriogélnél ~2500 m2/g, a folyadék-extrakcióval szárított mintánál
~1000 m2/g.
(a)
(b)
(c)
3. ábra: A hidrogél (a), a folyadék CO2-dal, illetve
(b) szuperkritikus CO2-dal (c) szárított
aerogélek megjelenése
(A méretjelölés 1 cm-nek felel meg)
Jelentős különbséget találtam a folyadék, illetve
a ténylegesen szuperkritikus CO2-os extrakcióval szárított minták
makroszkopikus megjelenésében (3. ábra) és szerkezetében is. Utóbbi
esetben a kialakuló laza, döntően mikropórusos szerkezet a fagyasztva
szárítással összevethető nagy fajlagos felületet eredményez. A
folyadék-extrakció során az elemi mikrogömbök összetapadnak, méretük 3 – 4-szerese
a szuperkritikus extrakció után mértnek. A ténylegesen szuperkritikus extrakció
paraméterei döntően a makropórusok mennyiségét befolyásolják.
Az átmenetifém
hatása a polimer és szén aerogél szerkezetére
A polimerizáció során bevitt réz ugyan nem épül
be a gélbe, de lényegesen kisebb elemi mikrogömbök képződnek, a keletkező
polimer aerogél látszólagos felülete kiemelkedően nagy (közel 2000
m2/g). Eredményeim szerint [6] a széngélek látszólagos felülete és pórusméret-eloszlása
(4. ábra) a rézbevitel módjával hangolható, mely a membránként történő
alkalmazásnál növelheti a szelektivitást. A titán esetén ilyen hatást nem
sikerült kimutatnom.
(a) (b)
4. ábra: Mikro- (a) és mezopórus (b) méreteloszlási
görbék a különféle módokon dópolt, réztartalmú széngélek esetén (■–alap széngél, ▲–I. fázisban dópolt, ▼–II. fázisban impregnált, ◆–III. fázisban impregnált, kis réztartalmú, ◄–III. fázisban impregnált, nagy réztartalmú)
A fémionbevitelt követő hőkezelés a fémek
oxidációs állapotát is megváltoztatja. A réz homogén felületi eloszlású fémréz
klaszterekké redukálódik, míg az eredetileg amorf TiO2 kristályos
anatáz-rutil keverékké alakul, mely a széngél fotokatalitikus aktivitását
eredményezi.
A hangolható pórusméret-eloszlásnak köszönhetően,
a heteroatom (például átmenetifém) bevitelének viszonylag egyszerű, többféleképp
kivitelezhető módja és az alaki sokoldalúság miatt a széngélek korábban említett
alkalmazási területei dinamikusan növekszenek.
Kutatásaimat továbbra is a
katalizátor-, illetve membránalkalmazásokra összpontosítom. Munkám folytatásaként
részletesen vizsgálom a fémionok jelenlétében végbemenő polimerizációt, hogy
javítsam a fémion bevitelének hatékonyságát. A kísérleteket a molibdénre is
kiterjesztem, mert az kémiai tulajdonságai alapján alkalmas lehet a krómtartalmú
katalizátorok karcinogén krómtartalmának helyettesítésére. Modellkörülmények
között tesztelni fogom a gázszeparációs és a folyadékfázisú katalitikus
hatást.
Kapcsolódó saját publikációk listája:
a) K. László, O. Czakkel, B. Nagy, E.
Geissler:
Resorcinol formaldehyde gels for advanced carbon
materials
Intl. Symp. on Modern Problems of Surface
Chemistry and Physics, 2010. május 18 – 21, Kijev, Ukrajna
Programme and Abstract Book 81 – 82. oldal (ISBN 978-966-02-5619-4)
b) O. Czakkel, E. Geissler, I.M. Szilágyi, E.
Székely, K. László:
Cu-doped resorcinol-formaldehyde
polymer and carbon aerogels
Journal of Colloid and
Interface Science, 337 (2009) 513 – 522. oldal
c) O. Czakkel, E. Geissler: A. Moussaïd, B.
Koczka, K. László:
Copper-containing
resorcinol-formaldehyde networks
Microporous and
Mesoporous Materials, 126 (2009) 213 – 221. oldal
d) E. Székely, O. Czakkel, B. Nagy, K.
László, B. Simándi: Aerogélek szárítása
Olaj Szappan Kozmetika, Különkiadás (2009) 84 – 87. oldal
e) O. Czakkel, I. Szilágyi, E. Geissler, N.
Kanellopoulos, K. László:
Morphological characterization of
oxidized and metal impregnated spherical carbons
Progress in Colloid and Polymer Science, 135 (2008)
139 – 147. oldal
f) O. Czakkel, K. Marthi, E. Geissler, K.
László:
Influence of drying on the morphology of
resorcinol-formaldehyde based carbon gels
Microporous
and Mesoporous Materials, 86 (2005) 124 – 133. oldal
Linkgyűjtemény:
Kis- és nagyszögű röntgenszórás
European Synchrotron Radiation Facility (ESRF)
Fajlagos felület meghatározása nitrogén adszorpcióval
Hivatkozások listája:
[1] R.W. Pekala, Journal of Materials Science: 24 (1989) 3221. oldal
[2] C. Lin, J.A. Ritter:
Carbon 35 (1997) 1271. oldal
[3] O. Czakkel, K. Marthi, E. Geissler, K. László: Microporous and Mesoporous Materials, 86 (2005) 124. oldal
[4] O. Czakkel, E.
Geissler, A. Moussaïd, B. Koczka, K. László: Microporous and Mesoporous
Materials, 126 (2009) 213. oldal
[5] F.J. Maldonado-Hodar, C. Moreno-Castilla, J. Rivera-Utrilla: Applied Catalysis A 203 (2000) 151. oldal
[6] O. Czakkel, E.
Geissler, I.M. Szilágyi, E. Székely, K. László: Journal of Colloid and
Interface Science, 337 (2009) 513. oldal