A 2010’-es évektől a székely
falvakba tervezett közösségi házakon látható egy olyan alkotói magatartás,
amely a térségben hagyományos faépítészeti örökségre alapoz, a többségi
építkezésektől eltérően. A régió kultúrájának fenntartása érdekében a kortárs
építészetben előtérbe került a népi hagyományhoz és a természeti tájhoz való
tárgyi és szellemi kapcsolódás igénye, mind anyaghasználat,
szerkezetválasztás, telepítés, tömegalakítás és felületképzés, mind
koncepcionális szinten. A házak közös jellemzőit az olyan helyi földrajzi és
építészeti értékek adják, mint a hegyvidéki domborzat, a helyben előállított
fűrészárú, a hagyományos falusi porta építészete vagy az élő közösségek
térhasználati szokásai. A kutatásban jelenleg még szűkített területen, a
csíki- és gyergyószéki közösségi házakon keresztül vizsgálom a székelyföldi
kultúrtájhoz való hagyományos és innovatív kapcsolódási módokat. Az alábbi
térképen láthatók a falvak, ahol a kutatás szempontjából értékes kortárs
példákat találtam.
A kutatóhely rövid bemutatása
Az elmúlt évben
fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő BME Középülettervezési Tanszék
a kutatás és az oktatás területén, saját hagyományaira és lehetőségeire
építve, ma a közösségi építészet művelését az emlékezet, a fenntarthatóság és
az innováció fogalmak köré szervezi, melyek a tanszéken négy évvel ezelőtt
alakított stúdiók profilját is meghatározzák, lefedve a közösségi építészet
szinte valamennyi aspektusát.
A kutatás történetének, tágabb kontextusának
bemutatása
A székelyföldi régió
építészeti fejlődését a Keleti-Kárpátok földrajzi térsége határozta meg,
jellemzői a hegyvidéki domborzat és klíma az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági és
állattartási tevékenységekkel, illetve kiterjedt erdők és ennek következtében
a faépítészet többszáz éves hagyománya. Az erdélyi települések épített
környezetét átformálták az elmúlt század társadalmi, ipari és technológiai
változásai. A korábban homogén, hagyományos településképben új anyagok,
technológiák jelentek meg, változott az egyéni és a közösségi életmód, ezáltal
a különböző térhasználati módok is átalakultak. A kortárs erdélyi építészek
egy jelentős része szeretne egyrészt az így alakuló, változatos épített
környezethez tervezetten illeszkedni, másrészt a térségre jellemző regionális
karaktert erősíteni. A székelyföldi kritikai regionalizmus kifejezés az elmúlt
15 évben jelent meg és fokozatosan a romániai szakmai fórumok kiemelt témájává
vált.1,2
Az irányzat néhány alkotó köré szerveződik, az ő tervezői és publikációs
tevékenységük alkotják azt a szellemi közeget, amelyben a helyi építészeti
hagyományokból merítő kortárs építészet Székelyföldön értelmezhető.3 Erdélyben sajátos módon a regionális megközelítés nem kizárólag táji
tagolódásból, hanem a térségben élő különböző népek más-más kultúrájából is
adódik. A regionális elemek így az eltérő népi identitások kifejező eszközeivé
is válnak és aszerint is tagolódnak. A székely falvakban nyomokban még létezik
az a gazdag építészeti örökség és erős identitástudat, amelyhez a kortárs
vonal teljes gondolati és térszervezési eszközeivel csatlakozni tud.
1
A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések
A kutatás célja a helyi
kultúrtáji karakterhez illeszkedő kortárs építészet eszközeinek azonosítása, a
lokális és nemzetközi tervezési módszerek 21. századi székelyföldi ötvözetének
elemzése az őket meghatározó anyagi-, technológiai-, szellemi és kulturális
tartalommal együtt. A regionális építészet székelyföldi változatának megértése
a táji adottságok és az épített környezeti kultúra összefüggésében történik,
különböző léptékekben a tájtól a részletekig, a gondolati és gyakorlati
összefüggéseket váltakoztatva.
Meddig képes megújulni a
székelyföldi faépítészeti hagyomány? Meddig tudja megőrizni szerkezeti,
funkcionális, közösségi, vagy esztétikai, egyszóval kulturális aktualitását?
Mennyire rugalmas ez az építészet, mennyire tudja magába foglalni az új
igényeket, technológiákat? Léptékfüggő az alkalmazási lehetősége? Milyen
mértékű redukciót viselnek el a korszerű térhasználati módok, azért, hogy a
tradicionális szerkezetekkel épüljön a tér? Milyen innovációs lehetőségek
vannak a faszerkezetekben még, ott a helyszínen? Ötvözhető-e a későbbiekben a
hagyományos szerkesztés a high-tech megoldásokkal, például a hierarchikus téri
rendszer a szétszedhető és újra összerakható moduláris szerkesztéssel, vagy
elveszítené kulturális tartalmát?
2
Módszerek
A kutatásban nyomtatott és
digitális publikációk alapján elemzem az épületek kollektív jellemzőit,
amelyeket helyszíni látogatásokkal, fotódokumentációval és interjúkkal
összefüggésben magyarázok. Az eddigi kutatás alatt körvonalazódott elemzési
szempontok, amelyek egyben az említett közös vonásokat is előrevetítik, az
alábbi témakörökbe rendezhetőek:
●Hely és technológia: a helyi
építőanyagi, mesterségbeli és technológiai források hálózata, az építészeti
döntések mögötti és az azt befolyásoló lokális folyamatok elemzése a
nemzetközi hatásokkal összefüggésben, mint a regionális megközelítés
meghatározói.
●Lokális inspirációk és
kulturális transzfer: konkrétan a helyi tárgyi és épített kultúra, valamint a
globális szakmai értékrendben elismert példák hatásának arányai, rétegei.
●Szerves együttműködés a
természeti környezettel: a helyi kultúrtájjal, a régió földrajzi, klimatikus
és domborzati adottságaival összefüggő építészeti karakterjegyek megfejtése és
elemzése.
●A falusi porta elemeinek
átértelmezése: a székely parasztház építési és térhasználati logikájához,
illetve a térségben nagy számban megmaradt nagyméretű csűrhöz való
téralakítási, anyagi, szerkezeti és gondolati kapcsolódások.4,5
●Kortárs faszerkezetek a
kézművesség és előregyártás határán: a tradicionális kézműves famegmunkálási
technikák és az elérhető korszerű technológiák ötvözetének, arányának, kreatív
tervezői összekapcsolásának elemzése.
●Közösségi hagyományokkal
összefüggő téralakítás és ornamentika: a népi hagyományok, a népszokásokkal
összefüggő térhasználati módok, a helyi hitvilág és mesterségbeli tudások
megjelenése a kortárs tervezői eszköztárban a koncepció és a részletképzés
szintjén.
3
A gyakorlati elemzési
szempontokkal párhuzamosan történik a regionalizmus elméleti hátterének a
kutatása és a példák ilyen irányú megközelítése. Kiindulópontnak tekintem
Vincent B. Canizaro, Architectural regionalism – Collected Writings on Place,
Identity, Modernity and Tradition6 című
kötetét, a regionalizmus 20. századi építészeti változatainak időrendi
gyűjteményét. A témának a könyvben tárgyalt változatos megfogalmazásai közül a
legismertebb, mind magyar, mind román nyelven megjelent írása, Kenneth
Frampton kritikai regionalizmus elmélete. A kutatásban az elmélet későbbi,
mások által továbbfejlesztett tanulmányait is figyelembe veszem, különös
tekintettel Steven A. Moore megújuló regionalizmusról szóló 2004-es elméletét7,
amely a hely és a technológia kapcsolataként írja le a jelenséget.
Eddigi eredmények
Jelenleg Székelyföldön a
regionális építészet a helyi természeti és épített környezethez való
illeszkedésről és az arányosságról szól, erős kötődéssel a többszáz éves
faépítészeti hagyományhoz. A térségben az illeszkedés módját sokáig Kós Károly
munkássága és az ő népi építészetről alkotott felfogása határozták meg, ezért
ma is lényeges az a megközelítés, amely a már kialakult népi építészeti
tradícióhoz kapcsolódik. Az elemzett házakon felismerhető a helyre és a helyi
tudásra alapozott Moore-féle öko-technológiai megközelítés: az ott elő
mesterek alkalmazása több esetben tudatos döntés, a hagyományos mesterségek
életben tartására és a helyszíni gazdaság fenntartására irányuló törekvés. A
műemléki felújításokhoz kellenek a mesterek, hogy az adott épületet az eredeti
technológiákkal lehessen felújítani. Ezért fontos a mesterség életben tartása,
és így kerül még a belsőépítészetbe is zsindely faburkolat. Mindez a helyi
földrajzi-társadalmi és gazdasági tényezők komplex hálózatáról szól, tervezői
szempontból pedig egy olyan hozzáállásról, amely a népi hagyományok folyamatos
megújulását eredményezi különböző léptékekben: a természettel való szerves
kapcsolaton keresztül a parasztház és melléképületeinek átiratáig, a
tradicionális építésmódok kiegészítésén keresztül a közösségi hagyományok
téralakító és díszítő szokásáig.
4
Az elméleti és gyakorlati
elemzésekből tehát az látszik, hogy egy helyi kulturális és technológiai
hálózatról van szó, amely fokozatosan beszőtte a székelyföldi falvakat. A
lokális infrastruktúra, a hagyományos mesterséget alkalmazó ácsok jelenléte,
tehát a technológia és az eszközök adottak, az építészek ezt felismerve az
építés helyi kultúrájának természetes folyamatába kapcsolódtak be, kortárs
koncepcionális gondolkodásmóddal.
Mellékszálként a természeti
környezet által létrehozott terek kortárs értelmezése és azok építészeti
átirata is kibontakozott, amelynek felismerései önálló tanulmányban is
megfogalmazhatóak a későbbiekben. A talált megújuló regionalizmus Moore-féle
elmélete és a népi regionális, természetközeli építészeti megfogalmazások
olyan kvantummechanikai térelméleti fogalmakkal is leírhatók, mint az alul-
vagy túldeterminált, szemcsés tér. Ez a megközelítés le tudja írni az
építészeti tér szubjektív és objektív komponenseit léptékváltással: a
szubjektív térérzet a helyszín aluldeterminált képe, az objektív lokáció pedig
annak pontos földrajzi adatokkal túldeterminált módja. Moore elméletében a
helyszín ezen a skálán mozog. Emellett azért is érdekes, mert Moore a
technológiát térbeli hálózatként írja le, ami térben történő események
sorozata.7
Ez ahhoz a kvantummechanikai feltevéshez hasonló, amely a téridőt nem tárgyak
halmazaként, hanem események sorozataként írja le. Az atomizált, szemcsés
tér-szerű megjelenítésre a művészetekben is találunk példát, ilyen módszer a
természeti környezet pointilista ábrázolásmódja. Tudomásom szerint jelenleg a
tér lézerszkenneléses, pontfelhőalapú felmérése és virtuális megjelenítése a
legközelebbi ábrázolásmód, amely ezt a szerkesztésmódot a kortárs
művészetekben is alkalmazhatóvá tehetné. Az elmélet ilyen irányú felhasználási
lehetősége tehát további érdekes távlatokat nyithat és mind elméleti, mind
gyakorlati szinten kutatható a képző-, illetve építőművészetben. Kérdés, hogy
tud-e inspirálni a tér működésével kapcsolatos tudományos diskurzus az épített
környezet művészeti megalkotásában? Összeköthetők-e a tér tudományának kortárs
elméletei a tér művészetével?
Várható impakt, további kutatás
A 2022. júliusára tervezett
építőművészeti doktori iskolás tanulmányút szervezésében a kutatás eddigi
eredményei felhasználásra kerülnek úticélok, helyszíni fókusz és
interjúkérdések szintjén, a továbbiakban pedig az út tanulságai
visszaforgathatók a kutatásba. A vizsgált irányzat sok esetben a helyi
építőmesterek tudására alapozva hoz létre teljesen kortárs épületeket. A
továbbiakban érdemes lenne interjúkat készíteni a mesterekkel, akik az
építéstechnológiákat még tudják és dokumentációs jelleggel rögzíteni a
tudásukat. A természeti környezet értelmezése és kortárs építészeti átiratai,
a modern technológiák és a hagyományos szerkesztésmódok koncepcionális
építőművészettel történő ötvözése lehetővé tennék olyan, a tájjal szervesen
együttműködő építészet elvi és gyakorlati létrehozását, nem kizárólag fából,
amely fenntarthatóan és ökologikusan összhangba kerül a környezettel, amelynek
nyersanyagából épült.
Saját publikációk
RAB Sarolta: Kortárs építészet Romániában a pandémia alatt -
Körkép a vidéki beavatkozásokról. In: UTÓIRAT: A RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET
MELLÉKLETE XXII.: 121, 2022, 75-76.
1.GHENCIULESCU, Ștefan: Tradiție. Regiune. Acum, Tradition. Region. Now.
In GHENCIULESCU, Ștefan: Revista Zeppelin, nr. 144, Bukarest: Szerk.
Zeppelin, 2017
2.FRÂNCU, Cătălina(szerk.) – GHENCIULESCU, Ștefan(szerk.): La Țară – In
the Country. In GHENCIULESCU, Ștefan: Revista Zeppelin, nr. 162,
Bukarst: Szerk. Zeppelin, 2021
5.FURU Árpád: Táji tagolódás Erdély népi építészetében, Kolozsvár:
Exit kiadó, 2021
6.B. CANIZARO, Vincent(szerk.): Architectural regionalism – Collected
Writings on Place, Identity, Modernity and Tradition, New York: Princeton
Architectural Press., 2007
7.A. MOORE, Steven: Technology, Place, and Nonmodern Regionalism. In B.
CANIZARO, Vincent (szerk.): Architectural regionalism – Collected Writings
on Place, Identity, Modernity and Tradition, New York: Princeton
Architectural Press., 2007, 787–806.
Képek
1.választott házak Csík- és Gyergyószékről, saját ábra
2.Csíkmadaras, piac, tervező: Köllő Miklós, saját fotó
3–4. Gyergyószárhegy,
buszgarázs és fatároló, tervező: Köllő Miklós, saját fotó