|
BMe Kutatói pályázat |
|
A városi népesség robbanásszerű növekedésével elengedhetetlenné vált a városi szintű fenntarthatóság mérése és értékelése, amelyhez hozzátársul napjaink egyik legégetőbb problémája, a klímaváltozás. Kutatásom fókuszpontjában a városi fenntarthatóság és klímaalkalmazkodás kapcsolatrendszere áll, amelynek értelmezése megköveteli a témában való mélyebb ismeretek elsajátítását annak összetett mivolta végett. A városok különbözősége és komplexitása miatt nincs még kiforrott módszertan, amellyel univerzálisan mérhetővé és értékelhetővé válhat a városok fenntarthatósága, azonban a folyamatos monitoring és értékelés elengedhetetlenné vált a városi jólét és élhetőség maximalizálása szempontjából.
Kutatómunkámat
Dr. Buzási Attila egyetemi docens mentorálása alatt, a
BME-GTK
Környezetgazdaságtan Tanszéken
végzem. A Tanszék oktató–kutatómunkákban egyaránt törekszik az
interdiszciplináris megközelítésre, amit a környezeti problémák jellege,
hatásmechanizmusuk feltárása és hatékony kezelésük eleve feltételez.
Napjainkban az egyik legaktuálisabb gazdasági és társadalmi kérdés az éghajlatváltozás, amelynek jelenségei például az extrém időjárási események és azok gyakoriságának növekedése, a hőhullámok okozta megbetegedések, az elöntések és árvizek, avagy a hosszan tartó száraz időszakok [1]. A városok egyre inkább érzik a szélsőséges időjárás hatásait [2], és azon okból kifolyólag, hogy az előrejelzések alapján 2050-re Európában az urbanizáció mértéke elérheti hozzávetőlegesen a 83%-ot is [3], a klímaváltozás és a klímaadaptáció témaköre egyre nagyobb prioritást kell hogy kapjon, hiszen a városok kulcsfontosságú szereplők a nemcsak a klímaalkalmazkodás [4], de a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatósági kérdések szempontjából is [5]. A városi fenntarthatóság jelentőségét az ENSZ 2015-ben közzétett, 2030-ig szóló Fenntartható Fejlődési Keretrendszerének 11. célkitűzése is alátámasztja, miszerint a városok legyenek biztonságosak, ellenállók és fenntarthatók [6]. A fenntarthatóság és klímaalkalmazkodás kapcsolatával foglalkozó, napjainkban fellelhető cikkek közül Buzási és Csete [7] tanulmányukban arra a következtetésre jutott, hogy a klímaadaptáció a fenntarthatóság előfeltételeként értelmezendő, és semmiképp sem fordítva, tehát az alkalmazkodóképesség növelése nem elégséges megoldás az összes fenntarthatósági kihívás megoldására. Számos tanulmány jelent meg tudományos folyóiratokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a fenntarthatóság kérdéseiről, különös tekintettel az ágazati szempontokra [8] [9] [10]; a térbeli minták feltárására azonban túl kevés figyelmet fordítottak [11].
A kutatásom fő célja a városi fenntarthatóság és alkalmazkodóképesség kölcsönkapcsolatainak elemzése kvantitatív módszerekkel, különös tekintettel az egyes ágazatok közötti különbségekre és a gyakran fennálló adathiányos területekre.
A kutatás főbb kérdései közé tartozik, hogy vajon lehetséges-e egy olyan mutatószámrendszer kidolgozása, amely sikerrel alkalmazható az egyes régiók városainak fenntarthatósági elemzésére, megfelelő inputként szolgálva a döntéshozók elé állított kihívások teljesítésében. Ezenkívül arra is keresem a választ, hogy milyen szinten kell rugalmasnak lenni a rendszernek ahhoz, hogy elérjünk egy megfelelő mértékű alkalmazkodóképességet, amely képes megfelelően reagálni a zavaró tényezőkre, és felismeri az adott állapottól való eltérés szükségességét.
· szakirodalmi áttekintés: a kapcsolódó fogalmak – mint például az éghajlathoz való alkalmazkodás, a fenntarthatóság, a térbeli kérdések stb. – feltáró fő elméleti hátterének átfogó és folyamatos szakirodalmi áttekintése szükséges, és ez a javasolt tudományos munka döntő része. Emiatt főként folyóiratcikkeket és konferenciaanyagokat gyűjtök a Scopus adatbázis, továbbá a Google Scholar segítségével; a kiválasztási tartomány bővítése érdekében azonban a stratégiai dokumentumok áttanulmányozása is fontos pillére ezen résznek.
· Kvantitatív elemzés: a matematikai-statisztikai módszerek vitathatatlanul releváns részei az indikátorok kiválasztása és a mutatók közötti összefüggések elemzése során. Ebből kifolyólag a korrelációelemzés, faktorelemzés, regresszióanalízis, hipotézisvizsgálatok végigkísérik az egész kutatási folyamatot.
· GIS elemzés: a térbeli és időbeli minták feltárása és vizualizációja hozzájárul az adott cikk tudományos értékének javításához. A QGIS alkalmazása lehetővé teszi az alkalmazkodás és a fenntarthatósági kihívások térbeli szempontjainak szemléltetését, amelyeket fontos figyelembe venni a mutatók kiválasztása és az értékelés során is.
Jelenleg a
kutatásom kezdeti szakaszában vagyok, az eddigiekben pedig a városi térségek
fenntarthatósági értékelése volt fókuszban. Első kutatási munkámat Budapest
kerületeinek fenntarthatósági elemzése jelentette. A tanulmány fő
hozzájárulása Budapest kerületi léptékű fenntarthatósági elemzése volt, mint
egy hiányzó térbeli perspektíva a jelenlegi szakirodalomban. Egy mikro szintű
értékelés kidolgozása összetettebb kapcsolatokat tárhat fel a fenntarthatóság
3 dimenziója (környezet, gazdaság és társadalom) között; ezenkívül rejtett,
helyi jellemzők is bevonásra kerülhetnek az elemzésbe. Egy lokális
jellegzetességeket figyelembe vevő analízis során az indikátorkészlet
egyedibbé válik, ugyanakkor így nincs lehetőség városok közötti
összehasonlításra. A mutatók súlyozása kritikus pontja a fenntarthatósági
vizsgálatoknak, hiszen bizonyos mértékben befolyásolhatják az eredményt. Jelen
tanulmányban egy matematikai-pszichológiai módszertan került alkalmazásra, a
Guilford-féle páros összehasonlításos eljárás, amely során a dimenziókhoz
tartozó indikátorok páronként kerültek összehasonlításra, törekedve az
objektív jellegre, ugyanakkor az indikátorokon alapuló vizsgálatoknál 100%-ig
nem lehetséges a szubjektivitás elhagyása, amely nehézség már a mutatók
kiválasztása során is felüti a fejét. A súlyozás egyfajta fontossági sorrendet
állít fel az indikátorok között, melyben a helyi jellegzetességek szignifikáns
szerepet kapnak. A tanulmány egyik főbb következtetése, hogy a
fenntarthatósági teljesítményt a társadalmi és gazdasági dimenzió jobban
meghatározza, míg a környezeti teljesítmény csak kis mértékben járul hozzá
(1. ábra)
1. ábra: Regresszióanalízis – fenntarthatósági dimenziók és a teljes fenntarthatóság közötti kapcsolatok modellezése
A budapesti kerületi elemzést követően a magyarországi megyeszékhelyek fenntarthatósági vizsgálata következett. A módszertan hasonló jellegű, mint az előzőekben bemutatott kutatásban alkalmazotté, azonban ebben az esetben az indikátorkiválasztási folyamat nem annyira egyedi, hiszen a mutatók 19 különböző városhoz alkalmazkodva kerültek meghatározásra. A tanulmány egyediségét a súlyozási módszertan adja, amely egy sajátos elnevezést tudhat magáénak: „strategy-based tailor-made” (SBTM) súlyozási eljárás, amelyben az egyes fenntarthatósági dimenziók kerültek súlyozásra, nem pedig az indikátorok külön-külön. Az eljárás lényege, hogy a megyeszékhelyek Integrált Településfejlesztési Stratégiájának (ITS) szempontrendszerét vettük górcső alá, amely szakdokumentum aktuális verziója a 2014–2020-as időszakra határozza meg a települések stratégiáját. Mint ahogy az említésre került, a mutatók helyett a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzió lett súlyozva, amely értékeket az ITS-ek középtávú stratégiai célkitűzései adták meg annak tükrében, hogy milyen arányban oszlanak meg a gazdasági, társadalmi és környezeti célok, így lettek figyelembe véve a helyi sajátosságok (2. ábra).
2. ábra: Dimenziósúlyok
Megállapítható, hogy a magyar megyeszékhelyek városi fenntarthatósági értékei tekintetében nem lehet egyértelmű és könnyen észlelhető regionális mintákat meghatározni; következésképpen a fenntarthatósági teljesítmény nagymértékben függ a helyi mintáktól, és nem követi a regionális szabályokat, hasonlóságokat. További összegző megállapításként kiemelhető, hogy a regresszióanalízis által kapott eredmények szerint a környezeti szempontok hangsúlyosabbak a döntéshozók észrevételeit tükröző súlyozott értékek tekintetében.
A városi fenntarthatóság indikátorokkal történő értékelése a nemzetközi szakirodalomban az egyik legaktívabban kutatott terület, azonban a hazai publikációkból egyértelműen hiányoznak az ilyen átfogó, komplex elemzések, így a már meglévő és a tervezett tanulmányok nagymértékben hozzájárulnak a hazai szakirodalom bővítéséhez a városi fenntarthatósági értékelések témakörében. Kutatásom következő szakaszában a városi klímaadaptációs kapacitás időbeli és térbeli elemzésére fektetem a hangsúlyt, amelynek célja feltárni a hazai nagyvárosok példáján keresztül azokat a regionális mintázatokat, illetve folyamatokat, melyek a hazai városkutatások területén jelenleg még fehér foltnak számítanak.
Kapcsolódó saját publikációk listája.
1. Buzási, Attila, & Jäger, B. S. (2020): District-scale assessment of urban sustainability. Sustainable Cities and Society, 62, 102388. https://doi.org/10.1016/j.scs.2020.102388
2. Buzási, Attila, & Jäger, B. S. (2021): Exploratory Analysis of Urban Sustainability by Applying a Strategy-Based Tailor-Made Weighting Method. Sustainability 13(12):1–20. DOI: 10.3390/su13126556
3. Buzási, A. – Jäger, B. Sz. (2021): Hazai megyeszékhelyek városi fenntarthatóságának statisztikai alapú elemzése (Statistical analysis of urban sustainability in Hungarian county seats). Statisztikai Szemle – elfogadva (várható megjelenés 2021. augusztus)
Linkgyűjtemény.
BME-GTK Környezetgazdaságtan Tanszék
[1] |
A. Buzási, T. Pálvölgyi és M. Csete, K-FAKTOR – KLÍMA, GAZDASÁG, TÁRSADALOM, Budapest: BME GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR, BME GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR, 2018. |
[2] |
X. M. Bai, R. J. Dawson, D. Ürge-Vorsatz, G. C. Delgado, A. S. Barau, S. Dhakal, D. Dodman, L. Leonardsen, V. Masson-Delmotte, D. C. Roberts és S. Schultz, Six research priorities for cities and climate change, Nature 555(7694), DOI: 10.1038/d41586-018-02409-z, 2018. |
[3] |
U. Nations, „population.un.org,” 2018. [Online]. Available: https://population.un.org/wup/Publications/Files/WUP2018-Report.pdf. [Hozzáférés dátuma: 29 06 2021]. |
[4] |
D. Ürge-Vorsatz, C. Rosenzweig, R. J. Dawson, R. Sanchez Rodriguez, X. Bai, A. S. Barau, K. C. Seto és S. Dhakal, „Locking in positive climate responses in cities.,” Nature Climate Change 8(3), DOI: 10.1038/s41558-018-0100-6, 2018. |
[5] |
A. Buzási és B. S. Jäger, „District-scale assessment of urban sustainability,” Sustainable Cities and Society 62, 102388. https://doi.org/10.1016/j.scs.2020.102388, 2020. |
[6] |
United Nations, „sdgs.un.org,” 2015. [Online]. Available: https://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E. [Hozzáférés dátuma: 28 06 2021]. |
[7] |
A. Buzási és M. Csete, „Fenntartható fejlődés és klímaváltozás – globális összefüggések lokális értelmezése (Sustainable development and climate change – local interpretation of a global context),” Magyar tudomány: [a Magyar Tudományos Akadémia Értesítője] 179(9):1349–1358. DOI: 10.1556/2065.179.2018.9.8, 2018. |
[8] |
A. L. Balogun, D. Marks, R. Sharma, H. Shekhar, C. Balmes, D. Maheng, ... és P. Salehi, „Assessing the Potentials of Digitalization as a Tool for Climate Change Adaptation and Sustainable Development in Urban Centres,” Sustainable Cities and Society 53(November 2019) 101888. https://doi.org/10.1016/j.scs.2019.101888, 2020. |
[9] |
F. Pietrapertosa, M. Salvia, S. De Gregorio Hurtado, V. D'Alonzo, J. M. Church, D. Geneletti, ... és D. Reckien, „Urban climate change mitigation and adaptation planning: Are Italian cities ready?,” Cities, 91(June), 93–105. https://doi.org/10.1016/j.cities.2018.11.009, 2019. |
[10] |
D. Reckien, M. Salvia, O. Heidrich, J. M. Church, F. Pietrapertosa, S. De Gregorio Gurtado, ... és Dawson R., „How are cities planning to respond to climate change? Assessment of local climate plans from 885 cities in the EU-28.,” Journal of Cleaner Production, 191, 207–219. https://doi.org/10.1016/j.jclepro.2018.03.220, 2018. |
[11] |
D. C. Major, M. Lehmann és J. Fitton, „Linking the management of climate change adaptation in small coastal towns and cities to the Sustainable Development Goals.,” Ocean and Coastal Management, 163(May), 205–208. https://doi.org/10.1016/j.ocecoaman.2018.06.010, 2018. |