|
BMe Kutatói pályázat |
|
Doktoranduszi kutatásaim során az úgynevezett multiferroikus kristályok alacsony energiájú optikai tulajdonságait vizsgálom. Ezekben az anyagokban a mágneses és elektromos tulajdonságok csatolódása olyan új optikai effektusokat eredményez, mint például az irányfüggő fényterjedés.
A BME Magneto-optikai Spektroszkópia Laboratóriumában folyó kutatómunka a malária diagnosztikai műszerfejlesztéstől a szilárdtestfizikai alapkutatásig terjed. A különböző tudományterületek közötti kapcsolatot az alkalmazott metodika jelenti: a kutatócsoport mágneses kristályok optikai tulajdonságait tanulmányozza, kihasználva a laboratórium egyedülálló műszerezettségét. A kísérleti lehetőségeket tovább bővítik a nemzetközi együttműködések, például a multiferroikus anyagok vizsgálatában tallini, augsburgi és nijmegeni laboratóriumokkal.
A multiferroikus, azaz ugyanazon fázisban mágnesesen és ferroelektromosan is rendeződő anyagok komoly potenciált jelentenek az alapkutatás és a technológiai alkalmazások számára [1,2]. Ezekben az anyagokban a magneto-elektromos kereszteffektus révén az elektromos polarizáció külső mágneses térrel, míg a mágnesezettség külső elektromos térrel változtatható. A jövőben ezt a merevlemezek író/olvasó fejében kihasználva közvetlenebb kapcsolatot teremthetünk a mágnesesen tárolt adatok és az azokat kezelő elektronika között, ami nagyobb elérhető adatsűrűséget eredményez.
A magneto-elektromos csatolás miatt a rendszer alacsony energiás gerjesztéseihez, a spinhullámokhoz (magnonok) tartozó átmenetek erőssége függhet a gerjesztő fénynyaláb terjedési irányától [3,A]. Ezáltal az anyag képes különbséget tenni az adott tengely mentén ellentétes irányban terjedő nyalábok között, például eltérő mértékben abszorbeálja őket, amit irányfüggő dikroizmusnak nevezünk. A térbeli inverziós szimmetriát és az időtükrözési invarianciát egyszerre sértő rendszerekre már 1963-ban megjósolták ezt az effektust [4], azonban csak a ’90-es években sikerült az ellentétes terjedési irányok között legfeljebb ezrelék nagyságrendű relatív abszorpció különbséget kimutatni [5,6].
A nagy sávszélességű adattovábbításra használt optikai kábelek esetében fontos a jelforrásnak a fényjeleket továbbító adatszálról történő leválasztása, ami optikai egyenirányítással veszteségmentesen megoldható lenne. Ezt a közelmúltban multiferro anyagokon elvégzett mérések eredménye teheti lehetővé, melyek során egységnyi relatív irányfüggő abszorpciókülönbséget tapasztaltak [7,8], azaz a minta megfelelő hullámhosszú fénnyel egy adott irányból megvilágítva átlátszó, míg ellentétes irányból megvilágítva teljesen sötét volt.
Azonban a multiferro anyagok alacsony, néhány kelvines multiferro fázisból paramágneses fázisba történő átalakulási hőmérséklete még erősen korlátozza az effektus gyakorlati hasznosítását.
Az irányfüggő fényterjedés a hétköznapi tapasztalatokon alapuló várakozásainknak és a geometriai optikában alkalmazott megfordítható fényút elvének egyaránt ellentmond. Ezért ennek a meglepő jelenségnek a vizsgálata új, eddig nem kutatott területtel bővítheti az optikát. A közismertebb optikai anizotrópia effektusok, mint például a lineáris vagy cirkuláris kettőstörés és az új irányfüggő dikroizmus kombinációja adott tengelyű fényterjedés esetén a fény polarizációs állapotától és terjedési irányától függően négy különböző törésmutatót eredményezhet. Ez a multiferro anyagokban egy új fizikai jelenség, az optikai négyestörés lehetőségét veti fel.
A szilárdtestfizika Neumann elve szerint csak olyan tengelyek mentén valósulhat meg irányfüggés, melyek esetében a két ellentétes terjedési irányt nem kötik össze a kristály szimmetriái. Így az irányfüggő effektus vizsgálata vitatott mágneses szerkezetű anyagok esetén információval szolgálhat a kialakuló mágneses rend szimmetriájáról. Másrészt a mágnesesen rendezett fázis szimmetriájának ismeretében az irányfüggés megjelenése megjósolható.
Az irányfüggést létrehozó dinamikus magneto-elektromos csatolás megfeleltethető az adattárolásban hasznosítható sztatikus magneto-elektromos effektusnak. Ezért általánosan, a lineáris válaszelmélet felől vizsgálva a multiferro anyagokat, felmerül a kérdés, hogy pontosan miként befolyásolja az optikában megjelenő irányfüggés például az anyag konstans mágneses térre adott elektromos válaszát.
A magnongerjesztések frekvenciájának és az átmenetek erősségének mágneses tér- és hőmérsékletfüggését tanulmányozva fontos információkhoz juthatunk az adott spinrendszer viselkedését meghatározó kölcsönhatások paramétereiről. A multiferro anyagokban az elektromos polarizációt a relativisztikus spin-pálya kölcsönhatás hozza létre, melynek a mélyebb megértéséhez az optikai irányfüggés vizsgálata is hozzájárulhat.
A PhD kutatásom során tanulmányozott multiferroikus kristályok alacsony energiás mágneses átmenetei a távoli infravörös hullámhossztartományba eső fénnyel gerjeszthetők. Ebben a tartományban a hozzáférhető fényforrások által kisugárzott teljesítmény meglehetősen alacsony a termikus háttérsugárzáshoz képest, ezért a mérés során folyamatosan a forrás teljes távoli infravörös intenzitását fel kell használnunk.
Azt, hogy ennek ellenére frekvenciafüggő gerjesztési spektrumokat vehessünk föl, a Fourier-transzformációs méréstechnika teszi lehetővé. Ennek során az úgynevezett interferométerben a nyalábosztóval kettéválasztott fénynyaláb két ága eltérő utat fut be, ezért újra egyesítve őket interferenciát tapasztalunk. A minta optikai tulajdonságait az egyesített nyalábbal vizsgáljuk. Az úthosszkülönbséget időben változtatva a konstruktív interferencia feltétele más-más hullámhosszakra teljesül, ezáltal a minta spektrális válasza az idő függvényében mért adatok Fourier-transzformáltjaként adódik.
Az úthosszkülönbség változását egy egyenletesen mozgó tükör biztosítja, míg a nyalábosztó az úgynevezett Martin-Puplett interferométer esetében a fény hullámhossztartományának megfelelő periodicitású, vékony fémszálakból álló rács. A rács a rá érkező fénynyalábot két lineárisan polarizált komponensére bontja: a fémszálakkal párhuzamos polarizációt visszaveri, a rájuk merőlegest átengedi, ami alacsony frekvenciákon a közismertebb Michelson-interferométerekben alkalmazott polarizációfüggetlen nyalábosztókhoz képest pontosabb intenzitásfelezést tesz lehetővé. A fényforrás általában kvarc borítású higany-plazma ívlámpa, míg detektorként alacsony hőmérsékletre hűtött bolométert, a fény hőhatását nagy pontossággal és jó időfelbontással mérő eszközt használnak.
Az általam vizsgált kristályok alacsony, néhány kelvines hőmérsékleten mutatnak multiferro rendeződést, ezért a kísérleteket folyékony héliummal hűtött mintatartókkal végeztem. A multiferro rendszerek gerjesztési spektruma mágneses tér függő, hiszen az alapállapotban és a gerjesztett állapotokban egyaránt megváltozhat a mágneses momentumok orientációja. A szükséges, több tesla nagyságú, szabályozható mágneses teret általában szupravezető mágnes biztosítja. A szupravezető anyagok kritikus mágneses tere korlátozza felhasználásukat nagyon nagy terek előállítására, ezért erre rezisztív tekercseket alkalmaznak.
Kísérleteim során a 12 teslánál kisebb mágneses térbeli méréseket a tallinni National Institute of Chemical Physics and Biophysics intézet TeslaFIR laboratóriumában, egy SPS200 típusú Martin-Puplett interferométert és szupravezető mágnest tartalmazó mérőrendszeren végeztem. Az ennél nagyobb mágneses teret igénylő kísérletekhez a nijmegeni High Field Magnet Laboratory 33 tesla terű rezisztív mágneséhez csatlakoztatott Bruker113 típusú Michelson-interferométert használtam.
A Ba2CoGe2O7 könnyű síkú antiferromágnes magnon gerjesztési spektrumában úgynevezett magneto-királis dikroizmus figyelhető meg. Ez az irányfüggő effektus királis, tükrözési szimmetriával nem rendelkező rendszerekben léphet föl, amelyekben mágneses tér hatására a fény abszorpciója különbözik a mágneses térrel párhuzamos illetve ellentétes irányú terjedés esetén. A Nature Physics folyóirat címlapján kiemelt eredményünk [A] jelentőségét egyrészt a közel 100 %-os irányfüggő effektus erőssége, másrészt az adja, hogy az ehhez szükséges kiralitás nem a kémiában megszokott módon, az atomok elrendeződéséből adódik, hiszen a vizsgált kristály töltésrendszere önmagában nem királis. Viszont az alacsony hőmérsékleten kialakuló antiferromágneses spinrend megtöri az anyag tükrözési szimmetriáit, ezáltal a teljes rendszer királissá válik.
|
A Ba2CoGe2O7 spingerjesztéseiből származó abszorpció mágneses tér függésében megjelenő irányfüggő dikroizmus a két releváns fénypolarizáció esetén [A]. A piros és kék görbék a mágneses térrel párhuzamos illetve ellentétes irányú fényterjedés esetén mért spektrumokat jelölik. |
A Ba2CoGe2O7 spingerjesztéseinek spektrumát különböző kristálytani tengelyek irányába mutató mágneses terek esetén, nagy terekig (33 T) vizsgáltam. Ezek az eredmények szolgáltak alapul a kristályt leíró spinmodell kölcsönhatási paramétereinek meghatározásához és a gerjesztések mágneses tér függését modellező multibozon elmélet megalkotásához, melyet Dr. Penc Karlo és Dr. Romhányi Judit dolgozott ki [B].
A melilit kristálycsalád más kobalt alapú multiferroikus tagjai, a Ca2CoSi2O7 és Sr2CoSi2O7 kristályok távoli infravörös gerjesztési spektrumában is jelentős irányfüggést találtam. Mivel az abszorpció a terjedési irány mellett a fény polarizációs állapotától is függ, ezen anyagok adott hullámhosszon négy különböző törésmutatóval rendelkeznek, négyestörést mutatnak [C].
|
Optikai négyestörés a multiferroikus melilit kristályok spingerjesztéseiben. A két ellentétes terjedési irány és a két merőleges polarizációs állapot négy lehetséges kombinációja esetén érvényes abszorpciós együtthatót különböző színekkel ábrázoltam [C]. |
A mágneses kristályok lehetséges szimmetriáit leíró kristálytani mágneses pontcsoportokat tanulmányozva megállapítottam, hogy mely esetekben lehetséges irányfüggő effektus a kristály szimmetriatengelyei mentén terjedő fénynyalábokra. A szimmetriaanalízis során az irányfüggés megvalósulására új, eddig még nem kutatott lehetőségek is adódtak [D].
Az anyagcsalád optikai gerjesztései mellett a sztatikus viselkedésük is érdekes. A nagy mágneses terekben végzett mágnesezettség méréseim Dr. Náfrádi Bálint kutatócsoportjának polarizált neutrondiffrakciós eredményeivel együtt hozzájárultak a Ba2CoGe2O7 mágneses tulajdonságainak mélyebb megértéséhez, a rendezett mágneses momentum hosszának meghatározásához [E].
Az új elvű adattárolókban hasznosítható sztatikus magneto-elektromos csatolás erőssége és a távoli infravörös tartományban megjelenő irányfüggő effektus nagysága között statisztikus fizikai megközelítéssel elméleti összefüggést találtam. Az ellentétes terjedési irányok esetén az alacsony frekvenciájú fényre mérhető abszorpciós spektrumok különbségét felösszegezve adódik a sztatikus magneto-elektromos csatolás. Ezt az összegszabályt a melilit anyagcsalád szakirodalomban megtalálható [9] sztatikus adatok és a korábban ismertetett optikai mérési eredmények összehasonlításával sikerült kísérletileg is igazolnom [F].
A multiferroikus kristályok alacsony energiás optikai gerjesztéseiben kimutatott jelentős irányfüggés, valamint az ezt az információtechnológiai alkalmazások szempontjából fontos sztatikus magneto-elektromos effektussal közvetlenül összekapcsoló összegszabály új lendületet adhat ezen anyagok optikai vizsgálatának.
A szakirodalomban megtalálható magas hőmérsékleti sztatikus mérések [10,11] eredményeire az összegszabályt alkalmazva megjósolható, hogy a melilit anyagcsalád tagjai nagy mágneses terekben a multiferroikus rendeződési hőmérsékletet több nagyságrenddel meghaladó hőmérsékleten is mutathatnak optikai irányfüggést, ami közelebb hozhatja a jelenség alkalmazási lehetőségeit.
A magneto-elektromos összegszabály és a szimmetriaanalízis alapján az irányfüggő fényterjedés megjelenése a multiferroikus kristályok széles körében valószínűsíthető, így az optikai kísérleteket további anyagcsaládokra is érdemes kiterjeszteni. Ezért jelenleg az elektromos térrel vezérelhető mágneses átalakulása [12] kapcsán a tudományos érdeklődés előterébe került Ni3TeO6 kristály magnon módusainak mágneses tér- és hőmérsékletfüggését tanulmányozom.
A PhD kutatásom témájában eddig hat publikáció készült, melyek a Nature Physics, Nature Communications, Physical Review Letters és Physical Review B folyóiratokban jelentek meg. A téma iránti tudományos érdeklődést jelzi, hogy ezekre az utóbbi két évben közölt cikkekre már 37 hivatkozás történt.
Kapcsolódó saját publikációk listája
Linkgyűjtemény
Multiferroikus anyagok optikai tulajdonságai
Hivatkozások listája