|
BMe Kutatói pályázat |
|
A Data Envelopment Analysis (burkológörbe-elemzés, DEA) elnevezésű lineáris programozási módszert körülbelül harminc éve alkalmazzák különböző entitások – bankok [1], kórházak [2], iskolák [3], valamint a közlekedési szektoron belül például vasúttársaságok [4], repülőterek [5] és kikötők [6] – hatékonyságának elemzésére. Ennek ellenére hazánkban kevéssé elterjedt, sőt, a logisztika területén világviszonylatban is igen kevés alkalmazása ismert; holott tulajdonságai kifejezetten alkalmassá teszik e terület elemzésére. Jelen kutatás újdonságértéke, hogy a logisztikán belül olyan területekre is alkalmazza és adaptálja a DEA-módszert, ahol eddig nem használták, és eredményeivel hozzájárul az érintett gazdasági egységek objektívabb értékeléséhez.
A Közlekedésgazdasági Tanszék a közlekedés és a közgazdaságtan együttes vizsgálatának műhelye, itt a mérnöki és gazdaságtani szemlélet egymással kölcsönösen kiegészülve segíti a két tudomány határterületének kutatását. A tanszék oktatási feladatain túl ki kell emelni a hazai és nemzetközi kutatómunkákban való intenzív részvételt, különös tekintettel az itt folyó számos európai uniós projektre.
A döntéselőkészítésben részt vevő állami és vállalati vezetők számára kulcskérdés az általuk vezetett gazdasági egység hatékonyságának ismerete. A DEA olyan eszköz, amely egy burkológörbe létrehozásával meg tudja határozni, hogy mely döntési egységek (személyek, vállalkozások) alakítják át a bemeneteiket leghatékonyabban kimenetté. Alkalmazásához nem szükséges előfeltételezésekkel élni az adott gazdasági egység belső viszonyait illetően, tehát nem kell előre meghatározni a bemenetek és kimenetek közötti matematikai összefüggéseket (lásd 1. ábra, amely saját kutatás [M1] alapján a DEA helyét mutatja a többi hatékonyságelemző módszerhez képest). Mindazonáltal a szektorra jellemző bemeneteket és kimeneteket célszerű nagy körültekintéssel megválasztani, hiszen ezeken múlik a kapott eredmények hitelessége.
1. ábra A DEA elhelyezkedése a hasonló hatékonyságértékelő módszerek között
Viszonylagos egyszerűsége és hatékonyságértékelésre való alkalmassága miatt a módszer 1978-as kidolgozását [7, 8] követően rendkívül gyorsan elterjedt, egyedül a közlekedési szektort vizsgálva számos alkalmazást találunk a szakirodalomban (lásd 2. ábra, amely saját kutatás [M2] alapján az irodalomban fellelhető DEA-tanulmányok számát feltüntetve azt mutatja, hogy az egyes földrészeken belül melyik közlekedési ágazatban hányszor alkalmazták). Meglepő módon, a logisztika területén még nem használják széles körben, holott ez a szektor több alterületén is lehetséges és hasznos lenne. A kutatás célja ezt a hiányosságot pótolva a DEA logisztikai szektorra való lehetséges adaptálását kidolgozni, valamint az eközben felmerülő módszertani kérdéseket megválaszolni.
2. ábra A szakirodalomban fellelhető, közlekedési szektoron belül készített DEA-tanulmányok különböző földrajzi és tématerületeken belül való megoszlása
A DEA bármilyen döntési egység hatékonyságának értékelésére alkalmazható, amely bemenetekkel és kimenetekkel rendelkezik, akkor is, ha ezek a bemenetek/kimenetek egymástól eltérő dimenziójúak. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági egység hatékonyságát nem csak pénzügyi, hanem egyben más, például fenntarthatósági szempontok szerint is vizsgálhatjuk. Sematikusan ezt mutatja a 3. ábra, amely a 0 jelű (éppen vizsgált) döntési egység (DE) egymástól különböző x10, x20, … xm0 bemeneteit és y10, y20, …yq0 kimeneteit vázolja.
|
3. ábra Egy adott döntési egység i/o-struktúrája |
A DEA-módszer az ún. Pareto definícióra épül, amely szerint akkor hatékony az adott döntési egység, ha egy bemenetét sem lehet úgy csökkenteni, hogy azzal valamely kimenete ne csökkenne (vagy fordítva: egy kimenetét sem lehet úgy növelni, hogy ehhez valamely bemenetét ne kellene növelni). Ezt az összefüggést matematikailag megfogalmazva, és a lineáris programozás dualitási tételét, valamint a Charnes-Cooper transzformációt felhasználva jutunk el magához az envelopment formulához (lásd 1. táblázat, ahol l: súlyok, f: kimenetorientált hatékonyság, θ: bemenetorientált hatékonyság, s: holtjáték, ε: nem Archimédeszi elem), amely a DEA standard alakja, és bemenet-, valamint kimenetorientált változatban is megfogalmazható [9]. Az első egyenlet a célfüggvényt tartalmazza, alatta a feltételek láthatók.
1. táblázat A DEA envelopment formulái
Kimenetorientált eset |
Bemenetorientált eset |
|
|
Kiegészítésképpen meg kell jegyeznünk, hogy a döntési egység nem csak gazdasági egység lehet, hanem lehet akár egy személy vagy személyek egy csoportja is. Mindezek fényében a kutatás első célja megválaszolni, hogy a DEA-módszer a logisztikai szektor mely területein alkalmazható legjobban. További kérdés az optimális input/output-struktúra meghatározása, amely az adaptáció legfontosabb lépésének tekinthető. Végül a felmerülő metodikai kérdések megválaszolása mellett sor kerül a módszer gyakorlati alkalmazására is.
A DEA logisztikai adaptálásának előkészítése két irányvonal mentén történt. Elsőként a logisztikai szektor elemzésével meg kívántuk határozni, hogy mely területre a leginkább célszerű alkalmazni a módszert. Ennek során azt találtuk, hogy a DEA a logisztikai cégek (fuvarozók, szállítmányozók, 3PL cégek), terminálok (logisztikai központok), különböző régiók/országok, valamint bizonyos fenntartásokkal az ellátási láncok értékelésében is alkalmazható lehet (lásd 4. ábra). [M12] Az irodalomban szinte kizárólag kínai szerzők említik a logisztika valamely vonatkozásában a DEA-módszert: leginkább különböző földrajzi régiók logisztikai potenciálját kívánják a DEA-val megmérni [10, 11]; illetve például beszállítók, valamint logisztikai társaságok hatékonyságát elemzik. Ez utóbbiaknál azonban az jellemző, hogy nem használják ki a DEA-módszer többdimenziójú voltában rejlő előnyöket (tehát például csak pénzügyi mutatók alapján végzik az elemzést) [12, 13].
4. ábra A DEA lehetséges alkalmazási területei a logisztikai szektorban
Mindezek fényében és a rendelkezésre álló adatok ismeretében a kutatás szűkebb céljaként a magyarországi logisztikai központok (mint terminálok) hatékonyságelemzésének elvégzését határoztuk meg. Az irodalom és a módszer behatóbb vizsgálata során felmerült egy metodikai kérdés is, amely elméleti alapkutatás keretében válaszolandó meg. A DEA lényegéből következik, hogy a hatékony cégek között nem állít fel teljes sorrendet, holott erre sok esetben – és így a logisztikai központok értékelése során is – szükség lenne. Módszertani kutatást igényel tehát a teljes sorrend kialakításának lehetősége, különös tekintettel a már megvalósult eszközökre és ezek továbbfejlesztési lehetőségeire a felmerülő korlátozó feltételek ismeretében.
5. ábra A bemenetek számosságának jellemző megoszlása az egyes alágazatokra vetítve
A logisztikai adaptálás másik irányvonala az optimális input/output-struktúra meghatározása, amely érdekében sor került a vonatkozó szakirodalom részletes vizsgálatára. A logisztikához legközelebb álló közlekedési szektor elemzésével kívántam feltárni, hogy milyen kimeneti és bemeneti szerkezet az, amely a logisztikai központok értékeléséhez leginkább alkalmas lehet. 69 közlekedési jellegű DEA-alkalmazás (példa ezekre: [5, 6, 14, 15]) adatai alapján összesítést végeztem a használt inputok és outputok vonatkozásában. [M2] Ez egyrészt a számosságuk és eloszlásuk (lásd 5. és 6. ábra), másrészt tartalmi elemeik vizsgálatát jelentette. Utóbbiból világossá vált, hogy a közlekedési szektorban a bemenetek jellemzően a pénzügyi költségek, a munkaerő, az üzemeltetési jellemzők és az energiafelhasználás; míg a kimenetek az üzemeltetési és a pénzügyi eredmények csoportjából kerülnek ki.
6. ábra A kimenetek számosságának jellemző megoszlása az egyes alágazatokra vetítve
A fenti két téma által kijelölt irány folytatásaként valósul meg a kutatás fő iránya: a logisztikai adaptáció, valamint a módszertan finomítása.
A magyarországi logisztikai központokra történő adaptáció során első megközelítésben az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló adatállományra, az előzetes kutatásra és a metodikai megfontolásokra is figyelemmel a lehető legtöbb kimenettel és bemenettel végezzük el a vizsgálatokat. Három DEA-struktúrát vizsgáltunk, ahol a bemenet minden esetben a raktárterület és az irodaterület nagysága, valamint az alkalmazottak száma volt, míg kimenetként az első esetben a nettó árbevétel, második esetben az áruforgalom, harmadik esetben pedig a kettő együtt szerepelt. Az eredmények egyértelműen rávilágítottak arra, hogy mely döntési egységek hatékonyak mind pénzügyi, mind üzemelési szempontból, illetve, hogy mely cégek javíthatnának a hatékonyságukon azzal, ha az üzemi teljesítményüket sikeresebben ültetnék át pénzügyi eredményekké (lásd például a 7. ábrát, amelyen a fent vázolt harmadik esetben kapott hatékonyságértékek szerepelnek. A hatékony cégekhez rendelt érték 1, a többiek 1 és 0 közé eső értékekkel jellemezhetők). [M5]
7. ábra Példa a kialakuló hatékonyságértékekre
(változó rátájú megtérüléssel számolva – VRS hatékonyság)
Miután a gyakorlati alkalmazásokból látni lehetett, hogy a módszer logisztikai központokra történő adaptációja lehetséges, a kutatás további részében a hangsúly a módszer érzékenységvizsgálatára tevődött át. A cél annak meghatározása volt, hogy a kialakított input/output struktúra mennyire robusztus és megbízható. Ehhez a már megvalósított DEA-vizsgálatból egyenként ceteris paribus kizárásra kerültek az egyes bemenetek és kimenetek. A kapott eredmények igen jó egyezést mutattak az előzetes elvárásokkal: a logisztikai központok működését nem túlságosan nagy mértékben befolyásoló irodaterület-nagyság valóban csak kis százalékban járult hozzá a végső hatékonyságértékhez, míg a raktárterület nagysága és a nettó árbevétel jelentős tényezőként szerepelt. (Lásd a 2. táblázatot, amely az egyes döntési egységek hatékonyságértékének függését mutatja az adott input/output tényezőktől. „xx” – nagyobb, mint 0,5-os eltérés, „x” – 0,5-nél kisebb eltérés.) [M8]
2. táblázat Az érzékenységvizsgálat eredményei
Az adaptáció folyamán egy módszertani újításra is sor került, melyet egyrészt a teljes rangsor igénye, másrészt az adatok rendelkezésre állásának korlátossága esetén megmutatkozó alkalmazási nehézség indokolt. A kidolgozott megoldás gyakorlatilag a DEA és az AHP-módszer kombinációja, amely a [16] alapján elindulva a döntési egységek páros összehasonlítását végzi el DEA-módszertan szerint, azonban nem korlátozza az eredményben megjelenő hatékonysági számértéket. Majd e számértékek segítségével épül fel az AHP páros összehasonlítás mátrixa, ami elvezet a teljes rangsorhoz. A módszer nagy előnye a hasonló technikákkal szemben, hogy nagyobb megkülönböztető erővel rendelkezik, és így világosabb rangsorfelállítást tesz lehetővé. [M13]
Világösszesítésben is elenyésző a DEA-módszert a logisztika területén alkalmazó tanulmányok száma, így a bemutatott kutatásnak nagy gyakorlati újdonságértéke van. Annál is inkább, mert a DEA- és a kapcsolódó (például AHP-) módszerek nagy számban alkalmazott és erősen hivatkozott kutatási témák a nemzetközi szakirodalomban, és így az e téren elért új eredmény várhatóan kedvező fogadtatásra talál a neves folyóiratoknál és az ezekből dolgozó kutatóknál is. Külön ki kell emelni azt a módszertani újítást, amely a DEA és az AHP összekapcsolásával új hatékonyság-rangsoroló megoldást ad a döntéselőkészítő szakemberek kezébe.
A kutatás folytatásának tervezett iránya a
DEA-módszer kiterjesztése a logisztikán belül további alterületekre, például a
régiók értékelésére, valamint az SFA-módszerrel való
párhuzamos vizsgálata egy közös kísérleti alkalmazás során.
Kapcsolódó saját publikációk listája
Külföldön megjelent idegen nyelvű lektorált folyóiratok:
Magyarországon megjelent idegen nyelvű lektorált folyóiratok:
Magyar nyelvű lektorált folyóiratok:
Magyar nyelvű kiadványban megjelent előadás:
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
The Centre for Efficiency and Productivity Analysis
A DEA-hoz kapcsolódó irodalmak átfogó listája (saját feldolgozás)
Hivatkozások listája: