|
BMe Kutatói pályázat |
|
Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő interdiszciplináris tudományterülete az orvosi fizika, s ezen belül az orvosi képalkotás, mely két alapvető csoportra osztható: a topográfiai és a funkcionális módszerekre. A funkcionális képalkotás egyik legkorszerűbb eljárása a pozitronemissziós tomográfia (PET), melyet a rákkutatásban, -diagnosztikában és a gyógyszerfejlesztésben egyaránt széles körben alkalmaznak.
PhD munkám keretében egy PET készülék fejlesztésében veszek
részt; egy nemzetközi szinten is intenzíven kutatott témával, a PET készülékek
képminőségének javításával, felbontóképességének növelésével
foglalkozom.
Doktori munkámat a BME Atomfizika Tanszékének Optika Laboratóriumában végzem. A Tanszék a legkülönbözőbb, optikához kapcsolódó tudományterületen végez alap- és alkalmazott kutatást. Ipari partnerekkel folytatott kutatási együttműködések során sok esetben egy berendezés kifejlesztése a cél. Az orvosi képalkotó diagnosztika területén 2006 óta folyik együttműködés az orvosi képalkotó berendezéseket fejlesztő és gyártó Mediso Kft-vel. A tanszéki kutatócsoport elsősorban az optikai tervezésben és optikai rendszerépítésben vesz részt, mellyel hozzájárult a humán vizsgálatokra alkalmas PET készülék kifejlesztéséhez. A kutatásokból több szakdolgozat, diplomamunka, sikeres TDK is született.
A pozitronemissziós tomográfia olyan orvosi képalkotási eljárás, mellyel metabolikusan aktív sejtek helyét lehet meghatározni a szervezetben. A vizsgálat során a páciens szervezetébe rövid felezési idejű pozitronbomló izotóppal megjelölt molekulát juttatnak (jellemzően 12F-vel megjelölt glükózt), mely a testben ott dúsul fel, ahol az adott vegyület felvétele nagy. A pácienst ezután a hengeres PET készülékbe fektetik, melynek palástját radioaktív sugárzás érzékelésére alkalmas detektor modulok borítják. A szervezetben bekövetkező radioaktív bomlást követően a keletkező pozitron annihilálódik, és két darab radioaktív részecske (gamma-foton) indul el a bomlás helyéről, egymással közel 180°-os szöget bezáró irányban. A pácienst körülvevő detektorok e két fotont elnyelik; a detektálás helyéből határozható meg az az egyenes, melyen a bomlás történt. A vizsgálat során nyert egyenesek adataiból számítógépes algoritmusok segítségével történik a kép rekonstruálása.
PET készülék felépítése, valamint az
a berendezés, melynek fejlesztésében részt veszünk
A sugárzás térbeli detektálására kisméretű (tipikusan 4x4x20 mm3-es) szcintillátor kristályokból készített, nagyságrendileg 1000 elemből álló mátrixokat használnak. A kristályok a radioaktív sugárzást elnyelve gerjesztődnek, majd UV/látható fény emittálásával relaxálódnak, ezt a folyamatot nevezzük szcintillációnak. A kristály által kibocsátott fényt fotodetektorok – jellemzően fotoelektron-sokszorozók (PMT) – segítségével detektálják. A modulokba magas áruk miatt lényegesen kevesebb detektort építenek be, mint ahány kristály van bennük. A térbeli felbontást úgy érik el, hogy a kristályok és a fotodetektorok közé fényvezető réteget helyeznek, mely a kristályból kilépő fényt több PMT között szétosztja, majd a különböző detektorokra jutó fotonok számából határozzák meg, hogy melyik kristályban történt a szcintilláció [1]–[5].
Kutatásom célja a PET detektormodul képalkotásának javítása, a térbeli felbontás növelése. A témához kapcsolódóan elsősorban kísérleti és szimulációs munkát végzek.
A korábban vázolt, fényosztásos elvű detektálás egyik nagy
hátránya, hogy bizonyos kristályok (jellemzően a modul széle felé esők) a
detektorjelek alapján nem különböztethetők meg egymástól, vagyis nem tudjuk
megmondani, hogy melyik kristályban történt a szcintilláció, ezáltal a
rekonstruált kép minősége romlik. A probléma kiküszöbölésére az irodalomban
rendszerint a pozíciószámítási algoritmus pontosításával próbálnak megoldást
nyújtani, azonban legtöbbször ez sem ad kielégítő eredményt. Célom egy olyan,
optikai elven működő módszer kidolgozása volt, mely segítségével az egy
szcintillációból származó fotonok eloszlását az egyes fotodetektorokon
módosítani lehet. Az eloszlást az egyes kristálypozíciókra optimalizáltan
módosítva a korábban megkülönböztethetetlen kristályok felbonthatóvá válnak.
Mivel a PMT-ken kívül a kristályok is igen drágák, a technológiai kísérletek költségeinek csökkentése érdekében szükséges volt egy kísérletileg ellenőrzött számítógépes modell megalkotása is, mellyel a detektálási folyamat – különös tekintettel az optikai fényterjedésre – megbízhatóan szimulálható.
A szcintillátoranyagok optikai tulajdonságai alapvetően
befolyásolják a detektor modul térbeli felbontását, így ezen paraméterek pontos
ismerete, kísérleti úton történő meghatározása, valamint a számítógépes modellbe
történő beépítése szintén fontos célkitűzései munkámnak.
Megbízható számítógépes modell megalkotása
Egy ilyen komplex berendezés fejlesztése, optimalizálása
legtöbbször tapasztalati úton történik, mivel maga a detektálási folyamat igen
összetett, amelynek leírásához sokféle tudományterület (nukleáris fizika,
optika, optoelektronika) egyesítése szükséges. Célom egy, a lehető legtöbb
fizikai effektust magába foglaló modell megalkotása volt számítógépes szimuláció
segítségével, amihez a detektálási folyamat hátterében álló fizikai
jelenségeket elméleti és kísérleti úton megvizsgáltam.
A detektormodul fejlesztéséhez szükséges számítógépes
modellt két szimulációs eszköz segítségével is felépítettem: egyrészt az
irodalomban széles körben használt, de kísérletileg korábban nem ellenőrzött
programcsomag [6], másrészt egy, a tanszéki kutatócsoport által korábban már
validált optikai tervező szoftver használatával [S1],[S2]. A modellekben Monte Carlo
módszerekkel szimuláljuk a fényterjedést: az optikai effektusok (abszorpció,
reflexió, stb.) figyelembe vétele valószínűségi alapon történik.
A modell ellenőrzéséhez méréseket végeztem egyszerű,
egyetlen kristályt és egy detektort tartalmazó összeállításokkal. A mérések és a
korábban már hitelesített szimulációk eredményét felhasználva meg tudtam
határozni azokat a kritikus optikai paramétereket, melyek ismerete és a modellbe
történő beépítése annak helyességéhez feltétlenül szükséges. Ezek segítségével a
modellt kísérleti úton sikerült hitelesíteni [S3]–[S6].
A térbeli felbontás növelése
A térbeli felbontás növelésére strukturált fényvezető réteg
kialakítását javasoltuk, melynek működési elve a következő: a kristályok
fényvezető felé eső végeihez egy prizmapárt illesztünk, melyeket egy kicsiny
légrés választ el egymástól. A légrésnél a teljes visszaverődés határszögénél
nagyobb beesési szöggel érkező fotonok visszaverődnek, így a prizmapár második
elemében csak egy (fény)kúpon belül terjednek fotonok. A prizmapárt elválasztó
légrés dőlésszögének változtatásával a fénykúp tengelye dönthető, amivel
lehetőség nyílik a detektorokra jutó fotoneloszlás módosítására. Így a
szomszédos, felbonthatatlan kristályok fölé különböző dőlésszögű prizmapárokat
helyezve azok megkülönböztethetővé tehetők. [S7]
A speciális fényvezető megtervezéséhez elsőként a fényeltérítő
prizmapár hatását modelleztem egyetlen kristályon, illetve ugyanezt a geometriát
párhuzamosan kísérletileg is vizsgáltam. A kristályhoz különböző dőlésszögű
prizmapárokat illesztettem, majd a kristály+prizmapár egységet a fényvezetőhöz
optikailag csatolva vizsgáltam a kialakuló fényeloszlást. A mérés
kiértékeléséhez és a modellel való összehasonlításához számítógépes kiértékelő
algoritmust készítettem. A szimulációk és a mérés eredménye közti jó egyezést
kihasználva a detektor modul különböző részeire sikerült meghatároznom olyan
fényvezető-kialakítást, mellyel a felbontás megnövelhető.
A szimulációk alapján megépítettem egy olyan kísérleti modult, melyben a kristályok egy részét megfelelő dőlésszögű prizmapárokkal láttam el, lehetővé téve, hogy a módszert kísérletileg, a PET készülék moduljaira alkalmazott elrendezésben is ellenőrizzük. A modul bemérése jelenleg folyamatban van. Ezzel párhuzamosan dolgozunk azon, hogy a speciális fényvezetőt könnyebben gyártható módon alakítsuk át.
Kristályon belüli fényszórás vizsgálata
A szimulációk pontosságát alapvetően meghatározzák a
detektor modult összetevő elemek (kristályok, fotodetektorok) optikai jellemzői,
melyek az irodalomban sokszor hiányosan vagy pontatlanul szerepelnek. Külön
foglalkozom ezek közül a kristályon belüli rugalmas fényszórás megmérésével,
mely a jelenlegi detektormodul képminőségét kismértékben befolyásolja. Nagyobb
jelentősége van azonban a Mágneses Rezonancia Képalkotással
(MRI) kombinált PET készülékek esetén alkalmazott, az előzőektől eltérő
geometriájú detektor modul esetén [7]. Az irodalomban eddig csak becsléseken
alapuló értékekkel számoltak. A fényszóródás jellegzetességeinek meghatározására
olyan mérési módszert dolgoztam ki, mellyel a jellemzők pontosabban becsülhetők,
illetve közvetlenül is mérhetők [S8].
A kísérletekhez, valamint a speciális fényvezető prototípusához
szükséges mechanikai elemek és a prizmapárok a tanszék Mechanikai és Optikai
Műhelyében készültek.
A PhD munkám során kifejlesztett eljárás lehetővé teszi PET detektor modulok felbontásának optikai módon történő növelését, ezáltal az amúgy meglehetősen drága berendezés képminősége költséghatékonyan javítható. A detektálási folyamat hátterében álló fizikai jelenségek figyelembe vételével kidolgozott modell hozzájárul a további fejlesztések egyszerűbbé tételéhez.
A jövő a multimodalitású képalkotásé, amelyben a
funkcionális és szövetkontraszt képalkotást egy készüléken belül valósítják meg.
Az utóbbi években jelentős erőfeszítések történtek az MRI-vel kombinálható PET
kifejlesztése irányában. A szórásmérések elősegítik ezen készülékekben a
fényszóródás hatásának figyelembe vételét, míg a felépített modellt a
későbbiekben egy PET/MRI modul megtervezésében is tudjuk hasznosítani.
Kapcsolódó saját publikációk listája
[S1] E. Lőrincz, G. Erdei, I. Péczeli, C. Steinbach, F. Ujhelyi, T. Bükki, I. Müller, Light Output Analyzes of Scintillator Crystal Pins and Array for PET Detector Moduls, IEEE Nuclear Science Symposium and Medical Imaging Conference, 4868–4871, Drezda, 2008.
[S2] E. Lőrincz, G. Erdei, I. Péczeli, C. Steinbach, F. Ujhelyi, T. Bükki, I. Müller, Modeling and optimization of scintillator array for PET detectors, IEEE Transactions on Nuclear Science, 57. kötet, 1. szám, 48–54, 2010. február
[S3] Steinbach C., Erdei G., Péczeli I., Ujhelyi F., Lőrincz E., Bükki T., Szcintillátor kristálytűk fényhasznosításának mérése és modellezése PET detektormodulhoz, Kvantumelektronika, P-5, 2008.
[S4] Á. Szlávecz, B. Benyó, C. Steinbach, T. Bükki, A novel model and an environment for PET detector block simulation, Proceedings of the 7th IFAC Symposium on Modelling and Control in Biomedical Systems, Aalborg, Dánia, 2009. augusztus 12–14, 304–308
[S5] C. O. Steinbach, Á. Szlávecz, B. Benyó, T. Bükki és E. Lőrincz, Validation of Detect2000 based PetDetSim by simulated and measured light output of scintillator crystal pins for PET detectors, IEEE Transactions on Nuclear Science, 57. kötet, 5. szám, 2460–2467, 2010. október
[S6] Á. Szlávecz, T. Bükki, C. Steinbach és B. Benyó, A novel model-based PET detector block simulation approach, Biomedical Signal Processing and Control, 6. kötet, 1. szám, 27–33, 2011
[S7] C. O. Steinbach, G. Erdei, I. Péczeli, F. Ujhelyi, T. Bükki és E. Lőrincz, Optimized Light Sharing Module for PET Block Detectors, IEEE Nuclear Science Symposium and Medical Imaging Conference, Conference Record, 2817–2820, 2009
[S8] C. O. Steinbach, F. Ujhelyi és E.
Lőrincz, Optical scattering length of LYSO scintillator crystals, IEEE Nuclear
Science Symposium and Medical Imaging Conference, 2011
Linkgyűjtemény
Hivatkozások listája
[1] M.E. Casey and R. Nutt, A Multicrystal Two Dimensional BGO Detector System for Positron Emission Tomography, IEEE Trans. Nucl. Sci., 33. kötet, 1. szám, 460–463, 1986. február
[2] J.G. Rogers, A.J. Taylor, M.F.
Rahimi, R. Nutt, M. Andreaco, C.W. William, An Improved Multicrystal 2-D BGO
Detector for PET, IEEE Trans. Nucl. Sci., 39. kötet, 4. szám, 1063–1068,
1992
[3] S. Surti, J.S. Karp, R. Freifelder, E
Liu, Optimizing the Performance of a PET Detector using Discrete GSO Crystals
on a Continuous Lightguide, IEEE Trans. Nucl. Sci., 47. kötet, 3. szám,
1030–1036, 2000. június
[4] W-H. Wong, J. Uribe, K. Hicks, G. Hu, An
Analog Decoding BGO Block Detector Using Circular Photomultipliers, IEEE Trans.
Nucl. Sci., 42. kötet, 4. szám, 1095–1101, 1995. augusztus
[5] J.S. Karp, Against, European Journal of Nuclear Medicine, 29. kötet, 11. szám, 1525–1528, 2002. november
[6] F. Cayouette, D. Laurendeau és C.
Moisan, DETECT2000: an improved Monte-Carlo simulator for the computer aided
design of photon sensing devices, Proc. SPIE 4833, 69 (2003)
[7] A. Ros, C.W. Lerche, F. Sanchez, J.
Segura-Ruiz, R. Ortuno, J. Marti, A. Cantarero, A. Sebastia és J.M. Benlloch,
Impact of the scattering coefficient of scintillation crystals (LYSO and LSO)
on depth of interaction resolution, IEEE Nucl. Sci. Symp. Conference Record,
2008, 3715–3718.